Eredetileg azon dolgoztam, hogy megértsem, a mérgező nehézfémek hogyan kötődnek a vörösvérsejtekhez. Ehhez mágneses magrezonancia spektroszkópiát, rövid nevén NMR-t használtunk. A vizsgálatok alatt észrevettük, hogy sok egyéb apró jel is megjelenik a spektrumon. Ekkor ötlött föl bennem a gondolat, hogy ha ennyi jelet lehet látni a kismolekulákról, akkor ezt talán diagnosztikai célra is lehetne használni.
Mikor terjedhet el a módszer használata a klinikai gyakorlatban?
Bizonyos szempontból a módszer máris része a klinikai gyakorlatnak. Németországban például veleszületett enzimhibákat vizsgálnak így újszülötteken. A tervek szerint ezt a vizsgálatot minden újszülöttre kiterjesztik. De vannak egyéb speciális területek is, ahol már évek óta alkalmazzák az eljárást. Amerikában például a vérben található lipoproteineket vizsgálják ilyen módszerrel, több tízezer beteget évente. Tehát bizonyos speciális területeken már használják, de szeretnénk ezt még szélesebb körben elterjeszteni. Például a tumorterápiában. De alkalmas lenne arra is, hogy nyomon kövessük, hogyan javul a beteg állapota egy gyógyszeres kezelésnél, sőt, a beteg metabolizáló tulajdonságai alapján előre meg lehetne mondani, hogy jól vagy rosszul reagál-e majd a kezelésre. Szóval nagyon sok lehetőség van még ezen a területen.
Mennyire drága eljárásmód ez?
Sokkal olcsóbb, mint a genomika. Az előnye az NMR spektroszkópiának az, hogy nincs szükség plusz reagensekre, és hogy nagyszámú mintát lehet vizsgálni, illetve hogy a robottechnika révén egy-egy minta vizsgálatához néhány percre van mindössze szükség. Tömegspektroszkópiát is lehet használni a vizsgálatokhoz, ott a minta előkészítése egy picit hosszabb időt vesz igénybe. Egy-két készülékkel több ezer mintát lehet vizsgálni naponta. Nehéz megbecsülni, de körülbelül 10 euró a költsége egy minta vizsgálatának, ami szerintem eléggé olcsó ahhoz képest, hogy mennyi információt kapunk cserébe így a betegről.
Tudományos körökben a Nobel-díj lehetséges esélyeseként tartják számon. Mit szól ehhez?
A tudósok nem a díjakért dolgoznak, hanem mert hiszik, hogy munkájukra szüksége van az emberiségnek. Nem tudom, hogy valaha is elnyerhetem-e a Nobel-díjat. Lehet, hogy nem is vagyok eléggé okos hozzá, de azt hiszem, ha valaki akarna nekem adni egy ilyen díjat, boldogan elfogadnám.