Egy amerikai kutató, H. J. Levine 1997-ben matematikai összefüggéssel igazolta: az emlősök élethosszúságát az szabja meg, hogy milyen gyors a szívműködésük. Az egérnek gyorsan kattog a szíve, és akkor is legfeljebb egy-két évig húzza, ha nincs macska a közelben, az elefántszív viszont percenként csak néhányszor üt, az állat élettartama pedig 60-70 esztendő. Élete során az egér és az elefánt szíve nagyjából ugyanannyiszor húzódik össze.
Az összefüggés emberre ilyen mértékben nem igaz, de azt régóta vizsgálják, hogyha sikerülne olyan gyógyszert létrehozni, mely lassítja az emberi szívműködést, az nem lenne-e kedvező hatású szívbetegségekben.
Már évtizedekkel korábban megjelent egy gyógyszercsoport, a bétablokkolók, melyek bizonyos szíveltérésekben igen fontos, javító szerepet játszanak. Ezeknek a készítményeknek azonban sokféle, egyéb hatása is van, mint a szív lassítása, és ez bonyolította a helyzetet.
Néhány éve a kutatók kifejlesztettek egy olyan gyógyszert, mely a szívben lévő ingerképző-ingervezető rendszerben bizonyos ionáramlási folyamatot befolyásol, ezáltal a szívműködés lassúbb lesz. Az ivabradin nevű készítménnyel végzett hatalmas tanulmányt, az angol címéből alkotott betűszó alapján SHIFT vizsgálat eredményeit a kongresszusi ismertetés mellett az angol orvosi hetilap, a Lancet közölte.
A részt vevő 6558 szívelégtelenségben szenvedő beteget 37 országban gyűjtötték össze és kezelték szigorúan ellenőrzött, azonos feltételek szerint. A betegek fele szedett ivabradint a jelenleg javasolt gyógyszerek mellé, a többiek a most optimális kezelést kapták. A nemzetközi munkacsoport a svéd Karl Swedberg vezetésével kimutatta, hogy a szívműködést lassító ivabradin jelentősen javítja a szívelégtelenségben szenvedő betegek állapotát.
Gondos orvosi ellenőrzés mellett bizonyos betegségekben a szívműködés lassítása a vizsgálat tanúsága szerint csökkenti a kórházba visszakerülés esélyeit és javítja a túlélést.