Rovarok vitték az elhunyt lelkét a túlvilágra

InfoRádió / MTI
2010. szeptember 7. 09:00
A rovaroknak kínálták fel elhunyt szeretteik földi maradványait a mocsika indiánok - állítja egy francia és egy amerikai kutató, akik vizsgálataikról a Journal of Archaeological Science régészeti folyóiratban számoltak be.

Jean-Bernard Huchet, a Bordói Egyetem és Bernard Greenberg, a chicagói University of Illinois kutatója tanulmányukban a modernkori Trujillo várostól négy kilométerre található Huacas de Moches régészeti helyszínen feltárt sírt írják le. Az expedíció 2006-ban a Huaca de la Luna (Hold-piramisnál) 45 mocsika temetkezést tárt fel.

A cikkben a szerzők egy, a húszas éveiben járó férfi sírjáról számolnak be, aki mellé a sírba négy agyagedényt helyeztek. Az elhunyt szájába öt apró bronzdíszt helyeztek, koponyájára pedig cinóberrel vörös csíkokat festettek.

Az elhunyt földi maradványainak tüzetesebb vizsgálata kimutatta, hogy csontváza hiányos, és a temetkezést megbolygatták még jóval a feltárások előtt: hiányzott a férfi bal alkarja, valamint lábszárcsontjai, a jobb felkarcsontját pedig rossz helyre helyezték vissza. Minden jel arra mutatott, hogy a temetkezést a mocsikák bolygatták meg, és nem a sírrablók, akik a tárgyakat vitték volna el, s nem bajlódtak volna a csontokkal.

A sírban rovarok - húslegyek és dögbogarak - maradványait fedezték fel nagy számban. A helyszínen talált kerámiaedények díszítésein szintén e rovarok "kelnek életre". Az ábrázolásokból kiindulva, valamint figyelembe véve, hogy az elhunytat legalább egy méter mélyen helyezték végső nyugalomra, ahová a rovarok maguktól aligha jutottak volna le, a régészek arra a következtetésre jutottak, hogy a tetemet a temetkezés előtt legalább egy héten át a szabadban hagyták, hogy a rovarok kedvükre lakmározzanak belőle.

"A mocsikák tisztelték a húsevő rovarokat, általuk remélve megmenteni az elhunyt lelkét az örökkévalóságnak" - hangsúlyozzák a kutatók.

A mocsikák dél-amerikai indiánok voltak, akik az Andok környékén, Peru észak-nyugati partvidékén az I-VII. század között leginkább a folyóvölgyek oázisaiban éltek. A 300 és 800 között virágzó (majd ezután rejtélyesen eltűnő) mocsika vagy mocse birodalomban - a mai Trujillo 480 kilométernyi környékén - 15 ezren élhettek. A nép, amely istenei engesztelésére az emberáldozattól sem riadt vissza, nem volt fejletlenebb, mint a majdnem ezer esztendővel később élő inkák.