Az egyetlen ismert magyarországi dinoszaurusz-lelőhelyet Õsi Attila geológushallgatóként fedezte fel tíz évvel ezelőtt. A feltárások 2001-ben kezdődtek, azóta tízezernél több csontmaradvány került elő.
Az idei expedíció során, amely az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA), az MTA, MTM, a Hantken Alapítvány, az ELTE őslénytani tanszéke, valamint Ajka város önkormányzatának támogatásával valósult meg, 40-50 négyzetméteres területet tártak fel a paleontológusok. Dinoszaurusz-, krokodil-, teknős- és repülőhüllő-maradványok - több száz csonttöredék került elő.
Õsi Attila a legfontosabb idei leletek közé sorolta, hogy egy viszonylag kis területen a Hungarosaurus három különböző egyedének ágyéki csigolyái és medencerészei kerültek elő. A növényevő magyar gyík négy lábon járt, testét több száz páncélelem borította. A kifejlett példányok hossza mintegy 4-4,5 méter lehetett.
"Előkerült egy kölyökpéldány alsóállkapocs-töredéke is, amely szintén nagyon fontos, hiszen azzal kapcsolatban nyújt információt, hogy a fiatalabb és a felnőtt egyedek között milyen ontogenetikai különbségek vannak, mi hogyan alakult át az egyedfejlődés során, milyen tulajdonságok mikor jelennek meg. A lelet arról is tanúskodik, hogy a területen kölykök is éltek, valószínűleg elég szép számban" - fogalmazott a kutató.
Mint kiemelte, már korábban is ismert volt a bakonyi lelőhelyről az Iharkutosuchus makadii, azaz az Iharkúti krokodil. A kistermetű, alig egyméteres krokodil mindenevő volt, részben növényekkel is táplálkozott. "Egy teljes állkapcsa került most elő, amelyben benne vannak a fogak. Ilyen még nem volt ismert erről a területről, a lelet rengeteg információt szolgáltat egyrészt arról, hogy pontosan miként is nézhetett ki ez az állkapocs, hogyan mozgatta azt. A fogak, amelyek kiválóan alkalmasak a táplálék felőrlésére, le vannak kopva, további információt nyújtva arról, hogyan és mivel táplálkozott az állat" - fejtette ki.
Előkerült az Ajkaceratops kozmai újabb állkapocseleme. A kis szarvval és jellegzetes papagájcsőrszerű szájjal rendelkező, másfél méter hosszú, 25-30 kilogramm testsúlyú növényevő dinoszauruszról Õsi Attila szerzőtársaival májusban közölt tanulmányt a Nature folyóiratban.
"Egy kicsike leletről van szó, amely egy egészen kis termetű állattól, valószínűleg kölyöktől származik, amely 50-60 centiméteres lehetett" - magyarázta Õsi Attila.
Az ásatások során a repülőhüllő, a hosszú nyakú bakonyi sárkány, az Azhadarchidae pterosaurusokhoz tartozó Bakonydraco galaczi nyaki csigolyáit tárták fel.
"Egészen különleges, hosszú nyakú repülőhüllők éltek ezen a területen. Az a csigolya, amelyet most találtunk, 15 centiméter hosszú, 2-3 centiméter széles. Egy nagyon hosszú, csőszerű csigolyáról van szó, a pterosaurusoknak ez volt a különlegességük. Nehéz megmondani, hogy milyen hosszú lehetett a bakonyi sárkány nyaka, mivel nincs komplett nyakcsigolyasor, amelynek alapján ezt pontosan megállapíthatnánk. Annak alapján, amit más Azhadarchidae pterosaurusoknál tapasztalunk, azt lehet mondani, hogy elérhette a 80-90 centimétert" - magyarázta a paleontológus.
Előkerültek madárcsontok, ragadozó dinoszauruszok csontjai, és szokás szerint tömérdek teknősmaradványt is találtak, amely nagyon gyakori a bakonyi lelőhelyen. "Rengeteg a csont, csonttöredék, ezekről még természetesen nem tudjuk, hogy micsoda, de van egy-két olyan lelet is, amelyet már sikerült kipreparálni" - mondta. Növényi leletek is előkerültek, számtalan gyönyörű levélmaradványra és magokra bukkantak.
"A növények szempontjából az egyik legérdekesebb lelet egy nagyméretű, valószínűleg Araukária-toboz. Egyelőre erre tippelünk, feltételezéseinket a laboratóriumi vizsgálatok majd megerősítik vagy megcáfolják" - fogalmazott Õsi Attila.