A két emlőscsontra Etiópiában, Afar-földön bukkantak. A csontokból hiányzó "forgácsok" egyértelműen valamilyen éles szerszámtól származnak, amelyet a hús lefejtésére használtak. A 3,4 millió évvel ezelőtt élt hominidák egy másik, kalapácsszerű eszközzel is rendelkeztek, amellyel széttörték a csontot, hogy hozzájussanak az értékes csontvelőhöz.
Az egyik csont egy tehén méretű emlőstől származik, a másik egy kecskenagyságú állattól, a fosszíliákat mindössze 200 méterre attól a lelőhelytől találták, ahol ugyanez a kutatócsoport 2000-ben feltárta távoli emberi ősünk, "Selam" legteljesebb csontvázát. A 3,3, millió éves "Selam", miként a híres "Lucy" az emberfélék családjába tartozó, mára kihalt Australopithecus afarensis képviselője volt.
"A mostani felfedezések fényében nagyon valószínű, hogy +Selam+ kőeszközöket hordott magával, és segített családja tagjainak az állattetemek feldolgozásában" - magyarázta Zeresenay Alemseged, a kaliforniai tudományos akadémia paleontológusa, a tanulmány vezető szerzője.
Eszközökkel felfegyverkezve gyorsan le tudták fejteni a hús a csontokról és feltörni azokat, így az állattetemek a korábbinál jóval értékesebb élelemforrássá váltak.
"Távoli őseink ily módon húsevővé és szerszámkészítővé váltak" - emelte ki Shannon McPherron, a tanulmány társszerzője, a Max Planck intézet paleontológusa.
A két fosszília - egy borda, valamint egy combcsont - korát a vulkanikus eredetű üledékréteg vizsgálata alapján állapították meg, amelyben az őskori maradványok fennmaradtak.
Fotoelektron-spektroszkópia és röntgenfluoreszcens spektrometria segítéségével megállapították, hogy az eszközöktől származó nyomok azelőtt képződtek, mielőtt a csontok fosszílizálódtak. A nyomok egyértelműen éles vágószerszámtól származtak, s nem állatok fogaitól.
Azt nem lehet még tudni, hogy a kőeszközöket a két lábon közlekedő emberfélék készítették-e, vagy felhasználtak egy útjukba kerülő éles kődarabot.
A környéken egyébként nincsenek megfelelő kőlelőhelyek, így valószínűleg valahonnan máshonnan hozták magukkal.
A kutatók szerint az éles kövek használata az állattetemek feldolgozása során megtaníthatta távoli őseinket a csapatmunkára, s így megvédhették zsákmányukat az ugyanerre az "ebédre" pályázó veszélyes ragadozóktól.