Alfredo Narvaez, a rekonstrukciós projekt vezetője szerint az erőd fala "másodlagos" temetkezési hely lehetett, az emberi maradványokat valahol kihantolták, és elhozták Kuelapba - olvasható a The Latin American Herald Tribune online kiadásában.
A szakértő szerint azok temethették itt újra szeretteiket, akik az erőd építkezésén dolgoztak. "Ez a szokás igen elterjedt volt a prekolumbiánus Peruban és Kuelap megépítése, a fellegvár monumentális méretéből kiindulva, egy nagyobb közösség erőfeszítéseit igényelte, több térségből sereglettek össze az emberek a munkálatokra" - emelte ki Alfrado Narvaez. Ez megmagyarázhatja azt az ellentmondást, hogy míg az emberi maradványok a Kr.u. VII. századból származnak, az erődöt 1000 körül építették.
A csapadékos időjárás miatt csupán a csontok maradtak fenn. Az elhunytak többsége felnőtt, bár a szakemberek nem zárják annak a lehetőségét sem, hogy serdülők is lehettek az erőd falába eltemetettek között.
Kuelap erődjét a felhők harcosainak nevezett chachapoya indiánok építették, akik szőkék voltak, és világos bőrük elütött Latin-Amerika lakosságáétól. Civilizáció Kr.u. 750-800 körül alakult ki és 1475-ig létezett, amíg területüket az inkák el nem foglalták. Mindig magas hegytetőkre építkeztek, ami természetes védelmet jelentett az ellenség ellen. Teraszos földműveléssel foglalkoztak a hegyek lejtőin, ahol burgonyát, kukoricát és más gabonanövényeket termeltek.
A Kuelap-erőd 3000 méteres magasságban, hegygerincen épült, a majd 400 épületből álló komplexumot 19 méter magas kőfal veszi körül. Az épületek többsége valamikor kúp alakú, nádtetős lakóház lehetett, amelyekből általában csak az alapozás maradt. A néhány fennmaradt falat szimbolikus jelentőségű ábrák díszítik.