A kutatók - Frances Marriot és férje Steve - tíz éve kezdték vizsgálataikat, amikor egy nyaralásuk során rábukkantak egy elszigetelt tóra, amit a helyi törzsekhez tartozott. A tó édesvizű volt, mégis tengeri halakkal volt tele. Mind a ketten hal biológusok. A pár egy évtizedig próbálkozott azzal, hogy rekonstruálja a látottakat, az egyedülálló feltételekkel. A megoldást egy nagyon pontosan beállított édesvizű tartály hozta meg. Háromszáz tudós dolgozott a medence tervén és három hónapon keresztül építették fel.
Nemrég huszonöt millió fontot ajánlottak nekik, amit visszautasítottak, mert a kutatásuk óriási áttörés előtt áll. Ezt a technikát már a gyakorlatban is használják egy több milliós halállományú kékúszójú tonhal gazdaságban, Szingapúrban. Ez a telep a távol-keleti sushi piac szükségleteit szolgálja ki.
Technikájukat a tengeri hal telepeken szeretnék használni, édesvizű tartályokkal, melyekben a viszonyokat számítógépes beállítással felügyelnék. Ami óriási lépést jelent majd a nemzetközi haltenyésztésben és az élelemellátásban.
A medence segítségével a tengerek megcsappant halállományát is vissza lehetne állítani különösen olyan állatfajok esetében, mint amilyen a tőkehal illetve a szintén nagy népszerűségnek örvendő tonhal.
"Akár a Szaharában is alkalmazhatnánk az általunk kifejlesztett technikát. Óriási lehetőségek rejlenek benne!" - mesélte izgatottan Mr Marriot. Aki épp egy cikket ír a technikájáról, hogy eloszlassa azokat a téveszméket, melyek szerint ez a medence egyfajta "ketreces tartást", zsúfolt körülményeket takarna.