Ez a kérdés megkérdőjelezi azt az állítást, hogy a magyar orvosi ellátás világszínvonalú. A magyar emberek átlagosan hét évvel rövidebb ideig élnek, mint az osztrákok, és ez nem a génállományunktól függ. Az európai népeknek lényegében egyforma a génkészlete, csak az orvosi ellátás színvonalában mutatkozik jelentős különbség. Magyarországon az orvosok felkészültsége kiváló, ugyanakkor a magyar egészségügy egy idejétmúlt, feudális jellegű rendszer, ráadásul sajnos a magyar ember valamilyen oknál fogva élenjáró az önártásban.

Az influenza elleni oltóanyag, mint minden oltóanyag nagyon ritkán mellékhatásokat is kiválthat, hiszen, aminek van hatása, annak van ellenhatása is. A várandósok esetében tudjuk, hogy az influenzavírus maga sem tud áthatolni a méhlepényen, tehát nem tudja megbetegíteni a gyereket. Tudjuk azt, hogy Magyarországon 1961 óta oltanak, azóta összesen 22 millió embert oltottak be. Igaz, hogy ez egy új vírus.

Mexikóban áprilisban elkezdődött egy járvány, az orvosi szakirodalom pedig hétről hétre nyomon követte az eseményeket, és teljesen egyértelmű volt, hogy szemben a szezonális influenzával, ez a pandémia világjárvány, az immunológiailag védtelen terhesek között pedig sokkal nagyobb pusztítást végez, mint mondjuk a hasonló korú, nem várandós nők között.

Tudjuk azt, hogy ez a betegség általában magas lázzal jár. A láz ötven százalékkal növeli a fejlődési rendellenesség gyakoriságát, plusz, ha egy várandós beoltatja magát, akkor a szervezetében keletkező ellenanyagok majd a születés után átmennek a kisbabába, és hat hónapig biztosan őt is megvédik, ugyanis a gyereket egyéves koráig nem lehet oltani.

Ezek akkora előnyök, hogy szakmájához értő, felelősen gondolkodó orvosban fel sem vetődhettek olyan kétségek, hogy kell-e oltani a kismamákat, vagy sem.

De felvetődtek.

Védhetném magunkat, orvosokat azzal, hogy 1963-ban volt az utolsó világjárvány, és az orvos abban tapasztalt, amivel nap mint nap találkozik. És az orvosok többségében él egy különös önvédelmi reflex: ha nem mondok semmit, nem lehet felelősségre vonni.

De végül is orvosnak azért megyünk, mert segíteni akarunk az embereken. Így számomra elfogadhatatlan az az érvelés, hogy azért nem teszek meg valamit, hogy önmagamat védjem.

És még valami. A demokrácia alapértéke a szólásszabadság, ám ezt sokan, különösen a médiában úgy értelmezik, hogy bármiféle baromságot el lehet mondani. Vendégként ültem egy tévéműsorban, ahol egy parasztember azt mondta, hogy hülyeség ez az influenza, hagymát kell enni. Bejátszottak egy másik véleményt, hogy ez úgyis Istentől függ, csak imádkozni kell, és még egy állítólagos szakembert is behívnak, aki azt mondta, hogy napfolttevékenységtől függ az egész és D-vitaminnal meg lehet előzni a betegséget.

Eszembe jutott az a híres történet, amikor Einsteint behívták egy tévéműsorba, hogy már magyarázza el a specialitás relativitáselméletet, és a nagyeszű szerkesztőnek eszébe jutott, hogy be kellene hívni egy egyszerű embert is. Einstein szépen elmagyarázta a speciális relativitáselméletet, és akkor megkérdezték a laikustól, hogy mit szól hozzá, aki azt mondta, hogy ez egy baromság. Utána megkérdezték az embereket, és 60 százalék azt mondta, hogy valószínűleg ez tényleg egy baromság, ostoba kitaláció. Óriási a média felelőssége.

Európában először Magyarországon állították elő az oltóanyagot. Az Egészségügyi Világszervezet összehasonlította a világon hozzáférhető vakcinákat és kiderült, hogy a magyar a legjobbak közé tartozik. Ez tény, abból érdemes kiindulni.

Magyarországon előbb-utóbb minden politikai kérdéssé alakul. Egy mérsékelten hiteles kormány finanszírozza a gyártást, ajánlja a vakcinát, és még az sem tisztázódik, hogy a tulajdonosa a gyártó cégnek.

Ez valóban nagy baj. Szerintem a magyar emberek döntő többsége ma már nem hisz a politikusoknak. Úgy gondolják, hogy ők csupán szerepet játszanak, pártjuk hasznára és saját érdekükben mindent feláldoznak.

Az Egészségügyi Világszervezet megállapította, hogy a lakosság beoltottsága tekintetében harmadikak vagyunk Európában, de azt személyes csődként élem meg, hogy a magyar várandósoknak csak 17 százalékát oltották be, míg mondjuk Svédországban ez az arány 90 százalék.

Látja ennek a következményét?

A járvány során öt gyermeket váró asszony halt meg. Magyarországon évente általában négy-hét várandós szokott meghalni az állapota miatt. Ez az öt halál az oltással megelőzhető lett volna, de legalábbis jelentősen lehetett volna enyhíteni a betegség lefolyását.

A Kútvölgyi kórház vezetője elmondta nekem, hogy két elhunyt kismamát, egy 21 és egy 24 éves nőt az orvosa beszélt le az oltásról. A családok most jogi lépéseken gondolkodnak, és nagyon keserűen kell azt mondanom, hogy megértem őket, mert ha egyszer egy szakmában tudatlanság és fegyelmezetlenség uralkodik, akkor valamiféle erővel rendet kell tenni.

Igen, de hát az orvosnak is lehetnek kétségei. Félhet a lehetséges következményektől, az esetleges felelősségre vonástól.

Ezt egy orvosnak vállalnia kell. Negyvenöt éve végzek tanácsadást, és mindig ott van felettem a Damoklész kardja. Tegyük fel, hogy ön a feleségével eljön hozzám, mert az asszony rubeola fertőzésnek volt kitéve. Tudom igazolni, hogy az édesanya korábban átesett ezen a betegségen, a vérben ellenanyag van, biztos, hogy rubeolától károsodott magzatuk nem lehet. De megszülethet egy Down-kóros gyerek. Ezt azért mondom, mert ilyen előfordult már az életemben. Most annak semmi köze ahhoz a rubeolafertőzéshez, semmi köze ahhoz, amiért hozzám jöttek és az én tanácsomat kérték arról, hogy megtartsák-e magzatot vagy sem. Éppen ezért soha nem állíthatom, hogy a baba biztosan egészséges lesz, csak annyit mondhatok, hogy semmivel sem nagyobb a kockázat, mint a hasonló korú várandósoknál. És ezt szerintem vállalnunk kell.

Néhány évtizeddel ezelőtt még nem volt ekkora "divat" műhiba pert indítani az orvosok ellen.

A szocializmusban eltussolták ezeket az ügyeket. Az író és képzőművész Kassák Lajos 80 éves korában kórházba került. Legyengült, daganatra gyanakodtak, de nem találták meg. Akkoriban ugye nem volt még CT, meg MRI-vizsgálat. Kassák Lajos hasát egy döngölőfával lapították le, mert akkor a röntgenen jobb képet alkot. Szegény Kassák mondta, hogy neki ez nagyon fáj, az orvosok meg rendre utasították, hogy ők tudják, mit kell ilyenkor csinálni. Aztán fölvitték a kórterembe, ahol rosszul lett és meghalt. Infarktust diagnosztizáltak, ám a boncolásnál kiderült, hogy a döngöléstől megrepedt a lépe. A felesége persze balhét akart csinálni, de hát Aczél György, az akkori "kultúrpápa" meggyőzte az özvegyet, hogy maradjon csendben. Úgy érvelt, hogy Kassák már úgysem támad fel, a pártkórházat pedig lejáratná a cirkusz.

Akkoriban így mentek a dolgok. Mostanában pedig nálunk is kialakulóban van egy ügyvédi réteg, amelyik a műhibaperekből él. Õk tüzelik a pácienseket, hiszen anyagi érdekük fűződik a perhez. Ebben is valami egészséges középutat kéne megtalálni. Persze a kismamát az oltásról lebeszélő orvosnak vállalnia kell a felelősséget, ha páciense a fertőzésbe belehal.

Lecsengőben a járvány, elkészülnek a pontos statisztikák. Most majd elkezdődik az a vita, hogy ez az oltási kampány csak a gyógyszerlobbi érdekeit szolgálta?

Már két lobbi van. Van egyszer az oltóanyag lobbi, őket azzal támadták, hogy szándékosan felfújták ezt a járványt, hogy eladják az oltóanyagot. És ott vannak a pályán a hatékony gyógyszereket előállító gyárak is, melyek dollármilliókat fektettek a hatóanyagok előállításába.

Márpedig aki be van oltva, annak nincs szüksége a gyógyszerre.

Pontosan. Ezt a problémát vizsgálja most az Egészségügyi Világszervezet.