A Berni Egyetem kutatói vizsgálódásaikhoz a széncinegét (széncinke/Parus major) használták. A verébalakúak rendjébe, ezen belül a cinegefélék családjába tartozó apró termetű madárfaj Európa egész területén előfordul, de megél Ázsiában, valamint a Közel-Kelet és Észak-Afrika kevésbé száraz vidékein is.
Az igen színpompás kis madár csőre, feje teteje és ezzel összeköttetésben levő torokfoltja fekete, a hasa sárga, a háta viszont zöldes színű. A szárnyak és a farok némileg sötétebb, a szárnyakon fehér sáv fut végig. A széncinege 14 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 22 centiméter. A hím némileg nagyobb a tojónál, átlagos testtömege 16-22 gramm, míg az utóbbiak 14-20 grammot nyomnak.
A spermiumok mindenekelőtt a stressz hatására felszabaduló szabadgyökök hatására károsodnak az állatvilágban, amikor a potenciális zsákmánynak menekülnie kell a ragadozó elől, vagy az egyednek túl sokat kell "dolgoznia". A szabadgyökök ellen egyetlen védelem van, mégpedig az antioxidánsok.
Mivel némely madár tollazatát antioxidáns tulajdonságokkal bíró karotinoidok festik meg, a Berni Egyetem kutatói Fabrice Helfenstein evolúciós biológussal az élen azt feltételezték, hogy minél élénkebb színben pompázik a széncinke tollazata, annál magasabb szervezetének antioxidánsszintje, következésképpen kevésbé károsodottak a spermiumai.
E feltételezést bizonyítandó széncinke-párok fészkébe két-két idegen fiókát csempésztek, így a megnövekedett szaporulat ellátása több feladatott rótt a szülőkre. Ötnapi megfeszített gondoskodás után a fakóbb tollazatú hímek spermiumainak mozgékonysága jóval nagyobb mértékben csökkent, mint színpompásabb fajtársaié. A széncinegék étrendjének karotinoidokkal történő feldúsítása ugyanakkor jelentősen javította a haloványabb hímek spermiumának mozgékonyságát.