Cahuachi a Kr. e. I. és a Kr. u. V. század között virágzó Nazca-kultúra egyik szertartási központja volt, ahol hatalmas piramisokat, templomokat és közösségi tereket építettek - olvasható a http://enperublog.com című portálon.
Giuseppe Orefici olasz régész, a Nazca-projekt igazgatója, aki hosszú évek óta végez feltárásokat a térségben, a mostani ásatási szezonban fedezte fel egy fiatal papnő múmiáját, akit valamikor Kr. u. 300-450 között helyeztek végső nyugalomra.
Az archeológus meggyőződése szerint a lány, akit 12-14 éves korában ért a halál, fontos személy volt, minden bizonnyal az elit tagja lehetett. Végső nyughelye egy több helyiségből álló szentélyszerű sírépítmény volt, amelynek teteje négy oszlopon nyugodott.
A lány felső végtagjai kissé deformálódtak, a régész szerint valószínűleg amiatt, hogy napi rendszerességgel, vélhetően imádkozva hosszú ideig kinyújtva tartotta karjait.
A lányt finom vászonba tekerték, s obszidián nyílhegyeket rejtettek el a lepelben. Csodálatos ékszerekkel - egyebek közt kagylóból készült nyaklánccal, karkötőkkel díszítették fel az elhunytat, amelyek közül a legszebb egy aranyból készült "orrpiercing": a gyűrűt a lány orrán fedezték fel, amikor kibontották lepleiből.
A sírkamrából több, mértani mintával díszített kerámiaedény is előkerült. A legérdekesebb lelet ragadozó madarak fejeinek tucatjai. A csőrüket finom zsineggel összekötötték, s némely fejhez a madár testét is "mellékelték".