A Washingtoni Egyetemen használt módszerről a Nature című folyóirat számolt be. Eszerint ugyan még újabb vizsgálatok szükségesek, de a majmoknál használt módszer valószínűleg beválik az embereknél is.
Korábban kutatók nem hitték, hogy a módszer - a tökéletes színlátást biztosító receptorok "hozzáadása" az agyhoz - felnőtteknél is lehetséges; úgy vélték, a dolog csak a kisgyerekeknél működik, akiknek az agya alakítható.
Jay Neitz professzornak és csapatának azonban sikerült a gyógyító géneket beépíteni egy felnőtt mókusmajom szemének fényérzékelő sejtjeibe - így az állat immár képes megkülönböztetni a zöldet a pirostól. Erre a hím majmok képtelenek.
A majmok színvakságát két éve gyógyították meg, és azóta stabil a színlátásuk, de folyamatosan vizsgálták őket, hogy kiderítsék, vannak-e a kezelésnek hosszú távú mellékhatásai.
A színvakságnak több formája van. Leggyakoribb az az öröklött színvakság, amikor az ember nem tudja megkülönböztetni a zöldet a pirostól. A színvakság kialakulhat bizonyos betegségekre - például a makula degenerációra - szedett gyógyszerek mellékhatásaként is.
Az amerikaiak módszere becslések szerint az öröklött színvakságban szenvedő férfiak hét, a nőknek az egy százalékán segíthet.