Az alig 30 centiméteres Heosemys depressa - amelynek barna páncélját fekete pettyek tarkítják - utolsó ismert példányát 1908-ban a brit hadsereg egy tisztje ejtette foglyul. Ezután majd' egy évszázadig úgy vélték, hogy a lapos partiteknős természetes élőhelyein többé nem fordul elő, míg 1994-ben fel nem tűnt az ázsiai élelmiszerpiacokon.
Más ázsiai teknősfajtákhoz hasonlatosan a Heosemys depressát is részben a húsáért, részben orvosi célzattal vadászták-vadásszák, a kihalás szélére sodorva a hüllőket.
A lapos partiteknős csupán néhány egyedét tartják állatkertekben, ám a fogságban nehezen szaporodnak. A Heosemys depressa egyedei ugyanis évente csupán egyszer párosodnak, a kicsinyek 100 nap múlva kelnek ki a tojásból.
Steven Platt, a texasi Sul Ross Állami Egyetem kutatója a New York-i Wildlife Conservation Society (WCS) természetvédő szervezet munkatársaival közösen május 31-én egy mianmari elefántrezervátumban találtak rá a ritka teknős első példányára.
A rezervátumot bambuszerdők borítják, amelyeken keresztül csupán az elefántok által tört csapások vezetnek. A kutatók májusi expedíciójuk során egyaránt megszenvedték a trópusi esőket, ahogy a piócák támadásait is, ám minden megpróbáltatásukról megfeledkeztek az aprócska hüllő láttán.
Steven Platt és a New York-i székhelyű természetvédelmi szövetség ajánlása szerint őrizni kellene az elefántrezervátumba vezető utakat, hogy megakadályozzák az orvvadászok bejutását. Ugyanakkor terveket kellene kidolgozni a lapos partiteknős megóvása érdekében.