A kutatás, amelynek eredményeiről az Amerikai Orvosok Szövetségének lapja, a JAMA (Journal of the American Medical Association) szerdai számában számolnak be a tudósok, olyan tesztek kidolgozásához vezethet, amelyekkel megjósolhatók a páciensek túlélési esélyei. E vizsgálatok révén kifejleszthetők a kutatók reményei szerint olyan gyógyszerek is, amelyekkel "célba" lehet venni a betegség kialakulásáért felelős géneket.
Génmutációk százai járulhatnak hozzá az agydaganat kialakulásához, ám a Northwestern University kutatói azokat igyekeztek megkeresni, amelyek a tumor növekedéséért felelősek. "Ez olyan, mint a szervezett bűnözés elleni harc, ahol a legcélravezetőbb a maffiafőnököt kiiktatni" - magyarázta a kutatás lényegét a vizsgálatot irányító Markus Bredel.
A kutatók több mint 500 agytumor miatt műtött betegtől származó mintában állapították meg a génprofilt. A páciensek többsége magas malignitású, úgynevezett high-grade gliómában, vagy az agydaganatok legrosszindulatúbb formájában, glioblasztómában szenvedett. (Utóbbiban szenved Edward Kennedy szenátor, aki tavaly májusban hozta nyilvánosságra a betegségét.)
A tudósok megvizsgálták a gének közötti kölcsönhatásokat is. A kutatások során sikerült kimutatniuk 11 "súlyponti" gént, valamint több tucat olyat, amelyek az előbbiekkel voltak kölcsönhatásban. A gének a biológiai funkciók révén kapcsolódtak egymáshoz.
A gének közül hétnek az állapota utalt a páciens túlélési esélyeire, amikor a kutatók a mintákat összevetették az Egyesült Államok kormánya által finanszírozott nagyszabású projekt, a Rák Genom Atlasz adataival.
"A tumorból vett mintából megjósolható a betegség rizikója" - mutatott rá Markus Bredel, hozzátéve azonban, hogy a kockázatbecslés nem egzakt eljárás. Magyarázata szerint kutatásaik más vizsgálatokhoz szolgálnak adalékul, amelyek révén próbálják a glioblasztóma kialakulásában szerepet játszó géneket és génhálózatokat beazonosítani.
Boris Pasche, a University of Alabama kutatója szerint, aki a folyóiratban a kísérő szerkesztőségi cikkét írta, az új modell révén megmagyarázható, hogy mely károsodott gének fontosak a daganat kialakulása szempontjából, s melyek azok, amelyek csupán "szemlélődnek".
"Optimista vagyok, végre megtaláltuk a glioblasztóma Achilles-sarkát, legalábbis az egyiket, s ily módon számottevően javíthatjuk a betegek túlélési esélyeit" - hangsúlyozta Boris Pasche.