Az őselefánt tetemét nem sokkal pusztulása után a feltételezések szerint folyós homok nyelhette el Jáva szigetén, egy folyóparton. Az őselefánt földi maradványait vulkáni üledék borította be, megóvva a csontokat az éghajlat okozta károsodástól.
Csontjaira véletlenül bukkantak márciusban, amikor monszuneső után beomlott egy homokbánya. A Bandungi Földtani Múzeum hét paleontológusa egy hónapon át dolgozott, míg sikerült most feltárniuk az őselefánt összes csontját, most a leletek vizsgálata, s a csontváz összerakása következik.
Az állat magassága elérte a négy métert, testhossza pedig az öt métert, súlya meghaladta a tíz tonnát. Méretében közelebb volt kortársához, a gyapjas mamuthoz, mintsem az elefánthoz.
"A fogazata alapján úgy ítéljük meg, hogy nagyon primitív elefánt volt, ám ennél sokkal többet jelenleg nem tudunk róla" - magyarázta Fachroel Aziz paleontológus, aki a csontvázat összeállító csapatot irányítja.
Gert van der Berg, az ausztrál Wollongong Egyetem kutatója szerint, aki részt vett a csontváz feltárásában, most végzik a lelet pontos kormeghatározását, s egyéb vizsgálatát. Meggyőződése szerint a csontok sokat elárulhatnak a modern elefánt evolúciójáról.