Az ember legközelebbi rokonai a csimpánzok, génjeink mintegy 98 százalékában megegyeznek a génjeikkel. Néhány éve a kutatók figyelmesek lettek egy érdekességre: ezen állatfaj egyedeinek körében igen alacsony a rák előfordulásának aránya.
Hogy ennek okát kiderítse, John McDonald, az egyesült államokbeli Georgia Tech kutatója összehasonlította az emberek és a csimpánzok génállományát.
A két faj genomja közötti különbséget már számos korábbi tanulmány is kimutatta, McDonald és csapata ezeket is áttekintette.
Megállapították, hogy a különbségek számos szövet eltérő voltában jelentkeznek, például az agy, a máj és a vese különbözőségében.
Önpusztító sejtek
McDonalt tesztelni akarta azt a hipotézist, miszerint a rák előfordulása terén jelentkező különbségek a két faj között arra vezethető vissza, hogy a sejtek önmegsemmisítő mechanizmusa eltérő az embernél és a csimpánznál.
A sejtelhalást szabályozó gének ugyanis eltérően működnek a két fajnál, az embernél a sejtek elhalását szabályozó mechanizmus nem működik olyan hatásosan, mint a majmoknál - sem az agyban, sem más szervek szöveteiben.
Hogy mindez hogyan függ össze a rák kialakulásával? A sejtelhalás alacsonyabb szintje növeli a rák kockázatát. A rákos sejtek elhalása ugyanis - a szabályozás alacsonyabb szintje miatt - nem történik meg.
Ez az ára a nagyméretű agynak
Az ember evolúciója során azok az egyedek bizonyultak életképesnek, akik nagyobb méretű aggyal rendelkeztek. A nagyobb méret viszont azoknál alakulhatott ki, akiknél a sejtek önpusztítása kevésbé működött.
Mindez egyelőre csak hipotézis, arra az elmélet kidolgozója is rámutat, hogy annak igazolásához további kutatások kellenek.