Kik azok a neokonok és mi közünk hozzájuk - tették fel a kérdést az ifjú, 26 éves történész-politológus, Békés Márton Századvég által kiadott kötetének, az Amerikai neokonzervativizmusnak a bemutatóján pénteken, az Alexandra könyváruház Károly körúti üzletében.
A Konzervatórium nevű, konzervatív internetes eszmetörténeti portál szerkesztői által rendezett beszélgetésen a szerző, Békés Márton, Böszörményi Nagy Gergely, a Nézőpont Intézet vezető elemzője és Seres László, a Hírszerző főmunkatársa vitatkozott egymással.
Az ELTE doktorandusza, Békés Márton négyszáz oldalas kötetében azon meggyőződésének ad hangot, hogy a neokonzervativizmus képviselőinek első nemzedéke kulturális ellenforradalmat hajtott végre a 68-as ellenkultúrával szemben, míg a George W. Bush elnöksége alatt kiteljesedő második nemzedék "forradalmi ideológiává" alakította a neokonzervativizmust, aminek egyetlen témája a külpolitika lett. Így a mai neokonzervativizmus egy "kisiklott ellenforradalom".
Seres László arra hívta fel a figyelmet: a neokonok sokáig nem is fogadták el ezt a megnevezést, hiszen évekig a "demokraták körül sertepertélő, kiábrándult baloldaliak" voltak.
A neokonok által elindított iraki és afganisztáni háborúról kisebbfajta vita alakult ki. A magát libertáriusként meghatározó Seres László szerint ugyanis ezeket a háborúkat Amerika a szabad világért vívja, amibe mi is beletartozunk. Békés Márton szerint viszont Az Egyesült Államok jobban tenné, ha inkább a saját mexikói határával és az ottani problémákkal foglalkozna. Az ENSZ iránti szkepticizmusának viszont mind Seres László, mind Békés Márton hangot adott, mint utóbbi fogalmazott: az ENSZ "olyan lufi, ami jobb volna, ha kipukkanna".
Szerinte a neokonoknak vissza kellene térnie a kulturális kérdésekhez, nem pedig a kezdetekben számára indifferens külpolitikával kellene csak foglalkoznia. Szavai szerint a legnagyobb külpolitikai kérdés az volt az első neokonoknak, hogy "a harmadik világ iránt tanúsított hülye mánia ne terjedjen át az Egyesült Államokba".
Böszörményi Nagy Gergely felvetése viszont úgy szólt, hogy nem biztos, hogy a kulturális kérdések aktuálisak ma. Ahogy fogalmazott: a neokonok Bush alatt szalonképtelenné tették a saját márkájukat, pedig Ronald Reagan elnöksége óta, a nyolcvanas években "cool" volt konzervatívnak lenni Amerikában. Mindez azért is baj a külpolitikai elemző szerint, mert a neokonok kiegyenlíthetnék az amerikai egyetemek "súlyosan balos" akadémiai közbeszédét. Szerinte ugyanakkor a külpolitika jelenleg fontos kérdés, amivel foglalkoznia kell a neokonoknak.
Békés Márton fölhívta rá a figyelmet, hogy egy felmérés szerint ha anélkül kérdezik meg az amerikaiakat a neokonok által vallott értékekről, hogy tudnák: kik képviselik azokat, akkor 60 százalékuk egyetért vele, azonban ha közlik velük előre, hogy ezeket az értékeket fontosnak tartják a neokonok, akkor csak a 4 százalékuk fog velük szimpatizálni. Ez pedig szerinte a Bush-adminisztráció hibája.
A résztvevők leszögezték: Magyarországon "nincs, nem is lesz és nem is kell, hogy legyen" neokonzervativizmus, hiszen az egy speciális amerikai világlátás és eszmerendszer. Böszörményi Nagy Gergely egyenesen úgy fogalmazott, "gagyi dolog", ha valaki hazánkban neokonzervatívnak nevezi magát. Ellenben le lehet tanulni tőlük az egyenlősítő és a jóléti állam elleni küzdelmet. Békés Márton szerint a neokonzervatív eszmék tanulmányozása abban segíthet a magyar konzervatívoknak, hogy "kemény kulturális reakciót" alakítsanak ki.