A csapatos élet számos jól ismert előnnyel jár az állatok számára, például könnyebb így elkerülni a ragadozókat vagy megtalálni a táplálékot. A két kutató azonban azt az eddig kevésbé vizsgált elképzelést tesztelte, hogy a csapatos élet eredményeképpen könnyebben lehet-e megbirkózni az ismeretlen kihívásokkal, mivel a nagyobb csoportban annak az esélye is nagyobb, hogy vannak egyedek, amelyek találékonyságuk vagy tapasztaltságuk révén meg tudják találni a megfelelő megoldást.
A kísérlet során vadon befogott házi verebekből 2 és 6 fős csoportot hoztak létre. Miután a verebeket hozzászoktatták egy különleges etető használatához, egy-egy átlátszó fedéllel bezárták az etető nyílásait.
A tesztekből kiderült, hogy a nagy csoportok négyszer annyi fedőt nyitottak fel, és 11-szer gyorsabban nyitották ki az elsőt, mint a kis csoportok. Ezáltal a nagy csoportok tagjai hétszer gyorsabban jutottak hozzá aznapi első táplálékukhoz, mint a kis csoportok tagjai, azaz minden csapattag profitált az innovatív társak eredményességéből.
A nagyobb verébcsoportok tehát méretükhöz képest aránytalanul sikeresebbek voltak a problémamegoldásban, ami meglepően hasonlít a logikai feladatok elé állított embereknél tapasztalt eredményekhez. Ráadásul a városi verebek innovatívabbak voltak, mint a vidékiek, ami arra utal, hogy a csapatos élet különösen a változatos vagy gyorsan átalakuló élőhelyeken jelenthet előnyt a problémamegoldásban.