A jelenlegi 3 százalékos emelkedést figyelembe véve a világ húsz éven belül a légkörbe ereszti azt az ezermilliárd tonnányi szén-dioxidot, amelyet eredetileg a 2000-től 2050-ig terjedő időszakra tervezett.
Malte Meinshausen, egy potsdami klímakutatási intézet munkatársa szerint így minél hamarabb újabb korlátozó intézkedéseket kell bevezetnünk. Ha várunk 2020 utánig, akkor a kibocsátás szükséges csökkentése sokkal radikálisabb lépéseket követel majd meg.
A tudósok kiszámolták, mekkora az a mennyiség az üvegházhatású gázokból, amely 2050-ig az atmoszférába bocsátható úgy, hogy nem lépjük át az úgynevezett C-szintet. A C-szint azt jelenti, hogy nem emelkedik az átlaghőmérséklet 2 Celsius fokkal a preindusztriális kor átlaga, azaz 1,4 Celsius fokkal a jelenlegi átlag fölé.
A kutatók szerint a 2050-ig kibocsátható üvegházhatású gázok mennyisége globálisan ezermilliárd tonna. Ez egyenlő az ismert kitermelhető olaj-, gáz- és szénmennyiség 25 százalékának felhasználásával - mondja Bill Hare, a tanulmány társszerzője.
A tanulmány megállapítja, hogy a világ országainak meg kellene állapodnia a kibocsátás 50 százalékos csökkentésére 2050-ig. Minden elvesztegetett évvel, minden késedelemmel csökken a manőverezési lehetőségünk.
Az Oxfordi Egyetemen tanító Myles Allen szerint az atmoszférában az ipari forradalom óta felgyülemlett szén-dioxid mennyisége is fontos szerepet játszik. Azaz nem csupán a kibocsátási rátát kell csökkenteni, hanem magát a teljes kibocsátott mennyiséget is.