A tudósok azóta is vitatkoznak, hogy valóban Jézus halotti lepléről van-e szó. A pollenvizsgálatok és a valószínűségszámítás szerint nagyon kicsi annak az eshetősége, hogy a lepelnek nem volt köze Jézushoz. Az 1988-as szénizotópos vizsgálatok ugyanakkor a 13. századra teszik a keletkezését, azonban ez lehet amiatt is, hogy a leplet őrző épület tűzvész áldozata lett, és ebben megégett a lepel is, a mintát pedig az ekkor pótolt részből vették.
Barbara Frale, a Vatikáni Titkos Levéltár egyik kutatója elmondta, hogy a lepel Konstantinápoly 1204-es ostromakor, a negyedik keresztes hadjárat közben tűnt el, és aztán a 14. századig elő sem került.
Frale rábukkant viszont egy, a rendbe 1287-ben belépő templomos vallomására, amiben leírja, hogy a beavatása részeként egy titkos helyre vitték, amit csak a testvérek ismernek, és ott egy hosszú ruhadarabot mutattak neki, amin egy férfi alakja rajzolódott ki. A lepel előtt úgy kellett tisztelegni, hogy háromszor megcsókolta a figura lábát.
A templomosokat IV. Szép Fülöp nyomására oszlatta fel V. Kelemen pápa, a vád ellenük többek közt eretnekség, szodómia és bálványimádat volt, többek közt "egy szakállas férfi" imádata. Ez a kitétel vonatkozhatott a lepelre.
Azért őrizték titokban, hogy nehogy olyan eretnek csoportosulások kezére kerüljön, mint például a katarok, akik szerint Krisztusnak nem is volt valódi teste, így aztán keresztre sem feszíthették. Ez az elmélet azonban a katolikus egyház szerint a keresztény hit alapjait veszélyezteti, hiszen ha Jézusnak nem valóságos teste és nem halt meg a kereszten, akkor a megváltás sem történt meg.
Frale felfedezése megerősíti Ian Wilson angol történész 1978-as elméletét, amely hasonlóan az övéhez azt állítja, hogy a Rend őrizte 1204 és 1307 között a torinói leplet.
A templomos lovagrend 1118-ban alakult szentföldi keresztes lovagokból. A kilenc lovag életét a Szentföld zarándokai védelmének szentelte. Krisztus szegény lovagjainak (Pauperes Commilitorum Christi) nevezték magukat, ezzel is utalva kezdeti szegénységükre és elhivatottságukra. A lovagokat II. Balduin jeruzsálemi király vette pártfogásába, aki Jeruzsálemben az egykori Salamon-templom egy szárnyát adományozta nekik. Lakhelyük után nevezték őket a Templom lovagjainak, vagy egyszerűbben templomos lovagoknak (Fratres Militiae Templi). Az ellenük indított rágalomhadjárat a 14. század elején kezdődött. A koholt vádak alapján az utolsó nagymestert 1314-ben végezték ki. 2003-ban Frale ráakadt a per egyik dokumentumára, a Chinon pergamenre. Ebben azonban az eretnekség vádja nem szerepel.
A lepel ezután 1353-ban bukkant fel egy francia templomban, Lireyben, ami egy templomos lovag leszármazottaihoz tartozott. Végül számos kitérő után a Savoyai-ház vitte Torinóba a 16. században. A Vatikán még nem foglalt egyértelműen állást amellett, hogy a lepel valódi, azaz Jézus halotti leple-e vagy nem. A hit szempontjából ez tulajdonképpen mindegy is.
A huszadik században több, főleg angolszász szervezet alakult, mely a templomosok utódjának nevezte magát, ám ehhez egyik sem kapta meg a pápai engedélyt. Végül 1979-ben alakult egy olyan rend, amely nem követelte ugyan a jogutódlást, de a régi templomosok életelvei szerint működött. A Vatikán jelenleg ezt a rendet ismeri el mint a régi templomosok szellemi örökösét. Magyarországon is jelen vannak.