A Föld mágneses terét bolygónk állandóan mozgásban lévő mágneses magja, a magnetitet tartalmazó földkéreg, és a légkör felső rétegeiben megfigyelhető elektromágneses sugárzások hozzák létre, a Holdnak azonban nincs ilyen "rendszere". A csillagászokat éppen ezért évtizedek óta foglalkoztatja a kérdés: hogyan találhattak a Holdon mágneses kőzeteket?
A Massachusetts Tudományos Intézet (MIT) tudósai valószínűleg rájöttek a megoldásra. Elképzelésük szerint úgy 4,2 milliárd évvel ezelőtt a Holdnak is volt egy, a Földéhez hasonló, mágneses magja, ami bolygónkénál jóval erősebb mágneses teret hozott létre.
Az MIT kutatói egy olyan kőzetet vizsgáltak, amit az Apollo 17 fedélzetén utazott Harrison "Jack" Schmitt, az egyetlen Holdon járt geológus hozott. A szikladarab korábban keletkezett, mint bármely ismert minta a Marsról, sőt, még a Földnél is idősebb.
Sok tudós azt gondolja, hogy ez a legérdekesebb űrkőzet - mondta Ben Weiss, a kutatás vezetője.
A Science folyóiratban megjelent tanulmány szerzői a kőzetet egy magnetométerrel, a mágneses tér mérésére alkalmas műszerrel vizsgálták meg. A mérések azt mutatták, hogy a szikladarab több millió éven át volt mágneses környezetben, vagyis a Holdnak kellett, hogy legyen mágneses mezeje.
Korábban a tudomány tényként kezelte, hogy a Föld 384 ezer kilométeres távolságban levő kísérője hidegen "született", és sosem melegedett fel annyira, hogy forró, folyékony magja alakuljon ki. A legújabb kutatások azonban azt támasztják alá, hogy nemcsak az égitest belsejében volt folyékony mágneses mag, de a felszínén olvadt láva nyoma is található.
Más kutatók azt feltételezik, hogy jég lapulhat a Hold sarkvidéki krátereiben, ott, ahol nem érik el a Nap sugarai. Ha a teória igaznak bizonyul, az nagyban megkönnyítheti egy holdbázis létrehozását, amely kiindulópontja lehet a Naprendszer alaposabb megismerésének.