A vakbélgyulladást igen veszélyesnek tartják az orvosok, és azt mondják: ha a féregnyúlvány begyulladt, azt el kell távolítani, különben a beteg élete is veszélybe kerül.
A kanadai Calgary Egyetem kutatói ugyanakkor arra is rámutattak: azokon a napokon, amikor jelentős a légszennyezettség, sokkal több ember kerül kórházba a problémával. Mindebből a kutatók arra következtetnek, hogy a légszennyezettség fokozza a fertőzésveszélyt.
A köznapi néven vakbélgyulladásként emlegetett betegség a féregnyúlvány gyulladása, amely átlagosan a népesség 16 százalékát érinti. A féregnyúlványt sebészeti úton távolítják el, ez általában végleges gyógyulást hoz, ellenkező esetben szövődményei végzetesek lehetnek. Leggyakrabban 10 és 30 éves kor között alakul ki, a csecsemőknél igen ritka és idős korban sem túl gyakori. Magyarországon évente nagyjából 100 ember halálát okozza a betegség.
A vakbélgyulladás kimutatására még ma sem létezik 100 százalékos bizonyosságot adó teszt, tünetei azonban elég egyértelműek: hasi fájdalommal, étvágytalansággal és hányingerrel, hányással jár.
A vakbélgyulladásnak számos oka lehet, például a szomszédos szervek gyulladása is átterjedhet a féregnyúlványra, de okozhatja idegen test, például egy szőlőmag vagy egy csontdarab, de felső légúti fertőzés is.
A kanadai kutatók most egy érdekes összefüggésre bukkantak a környezeti ártalmak és a betegség kialakulása között. Megállapításaik szerint azokon a napokon, amikor magas a levegő ózonkoncentrációja, 15 százalékkal több beteg kerül kórházba vakbélpanaszokkal, mint a tiszta levegőjű napokon. Ugyanerre a következtetésre jutottak a kéndioxid, a nitrogéndioxid és más anyagok vizsgálata kapcsán.
A hatások a nyári napokon - amikor az emberek több időt töltenek a szabadban - még erőteljesebb.
A kutatók bizakodók: szerintük, ha bebizonyosodik, hogy a vakbélgyulladások jelentős százalékáért a szennyezett levegő a felelős, akkor "mindössze" a környezeti ártalmakat kell csökkenteni a betegség megelőzéséhez.