Egykor sűrűn lakott városok és falvak álltak az Amazonas medencéjében, amelyet eddig érintetlen őserdőként tartottak számon. A tudósok arról következtettek minderre, hogy eltűnt települések rácsszerű mintáira bukkantak, számos központi térrel együtt. A rácsozat egymást keresztező utak maradványa lehet.
Ugyancsak bizonyítékokat találtak a földművelésre és az állattenyésztésre is - a többi közt haltenyészetek maradványait fedezték fel a kutatók.
A települések maradványait természetesen azóta teljesen benőtte az esőerdő.
A civilizációt a 15. századra datálják a tudósok.
A floridai egyetem professzora, Mike Heckenberger szerint ugyan ezek a települések nem nevezhetőek városoknak, de erőteljesen mutatkoznak rajtuk az urbanizáció jelei. A települések ugyanis "a tervezettség és az önszerveződés jeleit mutatják."
Ugyan a maradványok nagyrészt észrevehetetlenek, a Kuikiro törzs tagjai mégis föl tudják ismerni azokat. Valószínűleg ők a megtalált civilizáció létrehozóinak közvetlen leszármazottai.
A mondabeli nyomok "sötét földről" beszélnek, amelyek a megmaradt "szemét" összegyűjtésére, földmunkára, valamint cserépmaradványokra utalhatnak.
A kutatók műholdas képek és GPS segítségével térképezték fel a településeket, az esőerdőben szétszórva föllelhető hatvan hektáros "városokat" és kisebb falvakat.
A középkori Európa és az ókori Görögország városaihoz hasonlóan az Amazonas-medence településeit is fal vette körül, de ezek a falak földből készültek. Maradványaik még ma is szemet szúrhatnak az élesszemű szemlélőnek.
Az összes településnek volt egy központi, északkelet-délnyugat irányú útja, amely a központi térbe torkollott - azaz az utakat a nyári napforduló figyelembevételével tájolták. Ugyancsak találtak bizonyítékokat arra, hogy gátakat és hidakat is építettek a lakók, valamint arra utaló jeleket.
A titokzatos amazonasi civilizációt az Amerikát elfoglaló európaiak által behurcolt betegségek söpörték el a Föld színéről.