A nagyhírű Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói vasárnap a Nature Materials című folyóiratban publikálták, hogy az apró, de masszív halacska pikkelyei olyan módon rétegezettek, hogy az ellenség megroppantó harapását képesek "eltéríteni".
A külső behatások ereje nem vezetődik nagyon távolra: a pikkelystruktúra a harapás helyétől körkörösen adja tovább, de az erő sosem osztódik szét a teljes pikkelyfelületen, ami szintén katasztrofális következményekkel járna.
"A szerkezet tulajdonságainak a többségét dokumentáltuk - a tartós felületektől az energia-szétszóró mechanizmusig - így az egész átfordítható az emberi fegyverzetek hasznára" - mondta Christine Ortiz, az MIT kutatásvezetője.
Ortiz és munkatársai az amerikai hadsereg támogatásával tanulmányozták a nílusi csukát, amelynek kedvelt élőhelye az afrikai édesvizek fenekének közelében vagy a sáros, mocsaras sekélyesekben, folyótorkolatokban található. A nagyjából 30 cm hosszú ragadozó a - testméretéhez képest - súlyos páncélzatáról híres.
Elsődleges ellenségei manapság vagy saját fajtársai vagy közeli rokonai, ám - mint azt Ortiz és csoportja közleményében leszögezi - erős külső védelme még abban a földtörténeti korszakban alakult ki, amikor a polypterust "nagyméretű gerinctelen ragadozók fenyegették, például a húsevő eurypteridák (az ún. tengeri skorpiók).
Ezeknek az akár kétméteresre is megnövő ízeltlábúaknak hihetetlenül erős csáprágóik és fullánkjaik fenyegették a mai nílusi csukák őseit".