A Kr.e. 1630-1520 között uralkodó XVII. dinasztia idején épült magtár a legnagyobb, amelyre valaha egy óegyiptomi település feltárásakor leltek. Központi elhelyezkedése arra utal, hogy az ókorban a gabona fizetőeszközként is szolgált, így a magtáraknak banki funkciói is voltak. Méretei arra engednek következtetni, hogy jómódú, virágzó településről volt szó.
A hivatali épület oszlopcsarnokát a XIII. dinasztia (Kr.e. 1773-1650) uralkodása alatt emelték. Elhelyezkedése arra enged következtetni, hogy a kormányzói palotához tartozott, itt dolgozhattak az írnokok, akik számba vették a javakat, lepecsételték a postázásra váró küldeményeket, és felbontották az érkező leveleket. A leletek között szép számmal akadnak cserépedények és pecsétnyomók.
Az egyetem honlapján emlékeztetet arra: a leletek azért is jelentősek, mert az óegyiptomi hivatali gépezet működéséről főként csak írásos feljegyzések maradtak fenn.
A feltárást irányító Nadine Moeller, a Chicagói Egyetem kutatója szerint az adminisztratív központ abban az időben virágzott, amikor már felbomlott Egyiptom politikai egysége.