A többi mellett az ókori görög Démokritosz gondolta azt, hogy a világot az elemi részecskék mechanizmusai alakítják, később többek között Leibniz magyarázta a világ működését az előre megteremtett összhanggal.
Sokan érveltek azonban a szabad akarat mellett, hiszen Szókratész ellenében - aki szerint senki sem hibázik készakarva - már az ókori Arisztotelész is azt vallotta: az ember tetteinek forrása saját maga. A középkori gondolkodó, Szent Ágoston a világon lévő rosszat magyarázza a szabad akarattal, Isten ugyanis magyarázata szerint nem alkothatott rosszat.
Napjainkban is vizsgálják
Napjainkban a kérdést pszichológusok vizsgálják, és úgy vetik fel: tudjuk-e teljes egészében kontrollálni saját elménket. Eredményük sokakat meglephet, a válaszuk ugyanis az, hogy nem.
A németországi Max Planck Institute munkatársainak beszámolója szerint illúzió az az általános nézet, hogy az ember teljes egészében képes kontrollálni az elméjét.
A többi mellett arra mutatnak rá, hogy választásaink nem átgondoltak, számos cselekedetünket a tudatalattink irányítja. Hogy mikor, hogyan cselekszünk, az nagyon gyakran a mentális egészségünktől függ.
Mindezt az intelligenciatesztekhez hasonló felmérésekkel, valamint az agy monitorozásával állapították meg az intézet munkatársai. A résztvevőknek úgy kellett válaszolniuk a kérdésekre vagy választani két alternatíva közül, hogy közben egy műszer azt vizsgálta: milyen változások zajlanak le az agyukban.
Kiderült, hogy az agyban másodpercekkel hamarabb lejátszódott a döntési folyamat, mint ahogy azt a résztvevő maga gondolta. Ez azért lehet érdekes, mert lehetséges, hogy számos döntés, amit az emberek átgondoltnak tartanak, valójában a tudatalatti munkájának az eredménye.
Újrarajzolhatjuk az elmét
Gyakoriak azok a rajzok az emberi elme működéséről, amelyeken a fejben apró emberkék irányítanak fogaskerekeket, amelyek mozgatják az ember végtagjait, érzékszerveit. John-Dylan Haynes, a kutatás vezetője szerint, ezeket a képeket át kell rajzolni, az elmében ugyanis egy olyan ember húz vagy von karokat, aki csak passzív megfigyelője az eseményeknek.
Az állítás ijesztőnek tűnik arról, hogy cselekedetein jelentős részében a tudatalattink dönt. De mire is kell itt gondolnunk? A kutatók példaként hozták azokat az embereket, akik minden nap ugyanazon az útvonalon mennek autójukkal a munkahelyükre. Vezetés közben számos döntést hoznak, ezek közül azonban utólag nagyon kevésre tudnak visszaemlékezni.
A kutatás kapcsán most is előkerült a kérdés, amely szerint, ha döntéseinket nem tudatosan hozzuk, felmerülhet-e azok kapcsán a morális szabályok betartásának igénye. A professzor szerint azonban ez a kérdés nagyon messzire vezetne és veszélyes is lehet.