A szakemberek két olyan kihalt faj fogait vizsgálták, amelyek az elefántokkal, valamint a tengeri tehenekkel álltak rokonságban. Az emlősök Észak-Egyiptomban éltek az eocén korban, mintegy 37 millió évvel ezelőtt, amikor a mostani sivatag területét buja szubtrópusi esőerdők és mocsarak borították.
A DNS-vizsgálatok szerint az elefántok a lamantinokkal és a tengeri tehenekkel állnak rokonságban. Ugyancsak rokoni kapcsolatok fedezhetők fel egy szárazföldi életmódot folytató emlőssel - a nyúlszerű szirti borzzal. A őselefánt külleme leginkább a tapírra hasonlított.
A kutatók a fogzománcban található oxigén- és szénatomokat, izotópokat is vizsgálták, ennek alapján következtettek az emlősök életmódjára és táplálkozására. Mint kiderült, az őselefántok a vízilóhoz hasonló életmódot folytattak, többnyire vízben éltek, a folyók, mocsarak növényzetével táplálkoztak.
Az őselefánt fogzománcának mintázata arra utal, hogy az elefántok evolúciós fejlődésük korai szakaszában teljesen vagy nagyrészt vízi életmódra rendezkedtek be.
Nem ismert, hogy az elefántok őse mikor és miként kényszerült áttérni a szárazföldi életmódra. Lehetséges, hogy ez az eocén végén történt, amikor a lehűlés következtében kiszáradtak a folyók és a mocsarak.