Wheke - így hívják a szép puhatestű nőstényt - szín- és formatartó: ugyanúgy néz ki, mint amikor 2000 januárjában Új-Zéland partjainál kihalászták.
A plasztinációs tartósítási eljárás kidolgozása (ennek segítségével a szövetek víz- és zsírtartalmát műanyagokkal helyettesítik) előtt a lábasfejűeket csupán alkoholban vagy formalinban lehetett bemutatni."A hallócsontok megvizsgálása után kiderült, hogy felnőtt, másfél-négy év közötti nőstényről van szó" - mondta el Bernand Métivier, a múzeum munkatársa.
Az állat hossza mintegy kilenc méter volt és 84 kilogrammot nyomott. Sajnos, a plasztinációs eljárás során óhatatlanul "összement" - tette hozzá. Wheke 2,5 méterrel lett kisebb.
Whekét az új-zélandi Víz- és Légköri Nemzeti Intézet ajándékozta a párizsi múzeumnak. Az állatot 2000 januárjában egy halászhajó 615 méteres mélységben fogta meg.
Nevét egy maori legendában szereplő tintahal után Whekére kereszteltek. A legenda szerint egy ilyen állatot, Te Wheke o Murangit követve fedezte fel egy polinéz halász Aotearoát, "a Hosszú fehér felhő földjét", a mai Új-Zélandot.
Wheke két évet töltött Olaszországban, amíg elvégezték a plasztinációs eljárást. Ezalatt alacsony hőmérsékleten dehidratálták az állatot, hogy a szöveteiben lévő folyadékot az állatok kitömésére szakosodott laboratóriumban kidolgozott keményedő gyantával cseréljék le. Ezután bőrét az élő tintahal színéhez legközelebb álló árnyalatúra befestették, mindezt 65 ezer eurós költséggel (mintegy 16,6 millió forint).
A munka szépen sikerült. A tengermély óriásának várhatóan sok látogatója lesz, tekintettel a Nagy Galéria látogatottságára: idén január-februárban 125 ezren jártak itt, 54 százalékkal többen, mint tavaly ilyenkor.