Amerikai kutatók szerint a mostani megfigyelések azt mutatják meg, hogy milyen gyors lehet az evolúció, és ezzel felhívja a figyelmünket egyúttal arra is, hogy miért tűnhetnek fel hirtelen emberre veszélyes kórokozók, például az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok.
"Ez a biológiai fegyverkezési verseny segít megértenünk a gazdaállat és a parazita evolúcióját, sőt még a vírusos megbetegedések kifejlődését is" - mondja Charles Hanifin, a Utahi Állami Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője.
A kutatók a Kanada és az Egyesült Államok nyugati partvidékén élő érdesbőrű gőtéket (Taricha granulosa) vizsgálták. Ezek a világ legmérgezőbb élőlényei közé tartoznak, mivel bőrük a tetrodotoxin (TTX) nevű súlyos idegmérget halálos adagban termeli a ragadozók elleni védekezésként.
A TTX kis mennyiségben is képes több ezer egeret megölni. Bizonyos szalagoskígyók (Thamnophis sirtalis) immunisak a méregre. De nem mindegyikük.
"A kétéltűek mérge és a kígyók érzéketlensége földrajzilag változó képet mutat. Ahol a gőték nem, vagy csak alig mérgezők, ott a helyi kígyópopuláció nem védett a mérgezéssel szemben" - írják a tudósok a PLoS Biology című folyóiratban megjelent tanulmányban.
Az egyszerű evolúciófelfogás szerint a fejlődést a "vacsorát vagy életet" elve vezeti. Vagyis a zsákmányállatok általában kicsit gyorsabbak, vagy mint ebben az esetben kicsit mérgezőbbek természetes ellenségeiknél. Versenyhelyzetben pedig a zsákmányállat van lépéselőnyben, hiszen ő veszíthet többet.
"Ha a zsákmány hátrányba kerül, elpusztul. Ha mondjuk az oroszlán egyszer nem tudja elkapni az antilopot, akkor viszont nem pusztul el. Legfeljebb kihagyja az aznapi vacsorát" - magyarázza Charles Hanifin.
Ami viszont a gőték-szalagoskígyók versenyében történik, az éppen az ellenkezőjét mutatja. A kutatócsoport több mint tíz élőhelyen talált méregnek ellenálló kígyókat. A gőték viszont sehol sem eléggé "mérgesek" ahhoz, hogy a szalagoskígyókkal megbirkózhatnának.
A kígyók immunitásáért egyetlen génmutáció felelős. Ahol a kétéltűek nem mérgezők, ott a gén alapállapotú (a hüllők nem méregrezisztensek). Vagyis: a mutáció nyilvánvalóan a gőték mérgező változataira adott válasz.
A felfedezés rávilágít arra, hogy az evolúció néha hirtelen ugrásokat tesz. És megmagyarázhat bizonyos gyors változásokat más szervezetekben, így a kórokozókban is.