Deborah Levine és munkacsoportja csaknem hatezer amerikai beteget vizsgált, akik szélütés miatt voltak kórházban. Egy év múlva a kutatók arra kerestek választ, hogy ezek a betegek mennyire pontosan szedik a legfontosabb gyógyszereket, melyek segítenek abban, hogy az agyi érkatasztrófa ne ismétlődjék meg.
A rendszeres és időben is pontos gyógyszerszedés, szaknyelven terápiahűség jól ellenőrizhető adata az orvos által havonta fölírt receptek kiváltása. Ha a beteg minden hónapban fölíratja a tablettáit, és elhozza azokat a gyógyszertárból, az általában azt jelenti, hogy nem hagyja gyógyszerkészletét kifogyni, és annyi tablettát vesz be, amennyit doktora javasolt.
Levine és munkatársai ezt nézték meg. Azt a három készítményt vizsgálták, amit az ilyen betegségben szenvedők szinte kötelezően szednek: kétféle vérnyomáscsökkentőt és a vérkoleszterin szintjét leszorító sztatintablettát.
Három hónapig tart a fegyelem
Azt találták, hogy a kórházból hazaengedett betegek 79 százaléka az első három hónapban a háromféle készítményből legalább egyik fajta gyógyszert orvosával fölíratta, és a patikából elvitte. A szakembereket is elkedvetlenítő észlelés az volt, hogy 365 nappal később az agyi érkatasztrófát túlélő betegek 34 százaléka a rosszullét ismétlődésének megelőzésére adott tabletták egyikét sem szedte.
A kongresszuson Levine hangsúlyozta, hogy az ismét bekövetkező szélütés 80 százalékban a kockázati tényezők megfelelő csökkentése útján elkerülhető. Ennek a vérnyomás biztonságos értéken tartása és a vérzsírok szintjének hatásos csökkentése két alapvető eleme.
Philip Gorelick, a kongresszusi program összeállítását végző bizottság vezetője fölhívta a figyelmet annak fontosságára: az ilyen, életfogytiglan gyógyszeres kezelésre szoruló betegeknek a háziorvossal együttműködve kell gondoskodni arról, hogy a szükséges patikaszer mindig velük legyen, és azt minden alkalommal bevegyék, amikor annak ott az ideje.
Az Amerikai Szív Szövetség nyilvántartása szerint az Egyesült Államokban agyi érkatasztrófa után mintegy 5,8 millió beteg él. A terápiahűség hiánya súlyosan ronthatja túlélési esélyüket, mert állapotuk visszafordíthatatlanul tovább romlik és az agyi érkatasztrófák utáni mozgászavar, bénulás nemcsak a beteget, hanem családja életét is évekre megnehezíti.