Amit Kolumbusz Amerikával együtt "felfedezett"

Infostart
2008. január 15. 07:55
Minden eddiginél erősebb tudományos bizonyítékot szolgáltattak amerikai kutatók arra az eddigi feltételezésre, hogy a szifiliszt valóban Kolumbusz Kristóf tengerészei hurcolták be az újonnan felfedezett Újvilágból Európába.

Évszázadokig az egyik legrettegettebb betegség volt, amelyben VIII. Henrik, Abraham Lincoln, Vincent van Gogh és valószínűleg Adolf Hitler is szenvedett, a szifilisz eredete azonban egészen mostanáig nem volt bizonyos.

A betegség először az 1495-ben, Olaszországban harcoló francia katonák között kezdett el terjedni, és már abban az időben mindenki tudni vélte, hogy a kórt Amerikából hurcolták be Európába. Archeológusok azonban vitatták a feltételezést, mert az Óvilág több országában is találtak olyan csontvázakat, amelyek magukon viselték a betegség egyértelmű jeleit - viszont az áldozatok még Kolumbusz első, 1492-es amerikai útja előtt haltak meg.

Atlantai kutatók most összehasonlították a szifiliszt, illetve a hasonló betegségeket okozó baktériumtörzsek DNS-ét, és kiderült: a kór először Dél-Amerikában fejlődött ki.

Himlő kontra szifilisz

A szifiliszt okozó treponema egyik korábbi törzse ugyan jóval a Kolumbusz előtti időkben kialakult Afrikában, és elterjedt Európában is, ez a betegség azonban nem szexuális úton fertőzött. Az ebben a "másik fajta szifiliszben" a 13.-15. században elhunytak maradványai tévesztették meg korábban az archeológusokat.

Kiderült tehát, hogy az igazságot támasztják alá azok az írásos beszámolók, amelyek a betegség 1495-ös terjedéséről számoltak be Nápolyban. "Ha genetikai vizsgálatok és írásos dokumentumok is azt bizonyítják, hogy a szifilisz 1495 körül jelent meg Európában..., akkor egyértelműnek tűnik, hogy a kórt valóban Kolumbusz tengerészei hurcolták be a kontinensre" - írta a kutatást vezető Kristin Harper.

Korábbi kutatások már igazolták, hogy a hódítók által behurcolt betegségek - például a himlő - is jelentősen hozzájárult az amerikai őslakosok pusztulásához. Most azonban már biztosan elmondhatjuk, hogy ez a hatás nem volt egyirányú.