A jeruzsálemi Héber Egyetem kísérletében több mint kétszáz ember vett részt, akik eldönthették, hogy egy bizonyos összeget megtartanak vagy elajándékoznak.
A megfigyelések szerint 50 százalékkal nagyobb valószínűséggel adakoztak azok, akik rendelkeznek az AVPR1 jelű génnel.
A kutatást vezető Ariel Knafo elmondta: tudomása szerint ez az első kísérlet, amely összefüggést talált a nagylelkűség és a génállomány között. Egészen pontosan arról van szó, hogy a nagylelkű emberekben hosszabb az a szakasz, amely a gén aktivitásáért felelős.
Ismerősök és önzetlenség
Az AVPR1 kulcsszerepet játszik a vasopressin nevű hormon kiválasztódásában, amely az agysejtekre kifejtett hatása révén megerősíti a szociális kötődéseket.
Korábbi vizsgálatok szerint ez a gén megtalálható a pockokban is, ami arra utal, hogy az önzetlenségnek hosszú genetikai története van.
George Friedman, a Buckinghamshire New University munkatársa kifejtette: a nagylelkűség evolúciós jelentősége az, hogy az önzetlen cselekedeteket sokszor viszonozzák, különösen az ismerősök, ezért is fontos a szociális kapcsolatok kialakítása.