A tekercset nem szokták közszemlére tenni, mivel különösen törékeny, és a fény is árt neki. Most azért állították ki mégis egy napra, hogy megünnepeljék a Világemlékezet-jegyzékbe történő felvételét.
A csaknem hét méter hosszú pergamentekercs a középkorban készült, és Spanyolországtól Indiáig ábrázolja az úthálózatot.
A térképen a szárazföldek és a tengerek elnyújtottan látszanak, a Földközi-tenger például mindössze egy vékonyka vízcsík, inkább folyó, mint tenger.
Erre a "laposításra" szükség is volt, hiszen a pergamentekercs mindössze 34 centiméter széles.
Az Osztrák Nemzeti Könyvtár régi kéziratokkal foglalkozó osztályának vezetője szerint a térkép igencsak praktikus lehetett korában.
A főbb utakat vörössel rajzolták a térképre. Egynapi járóföldenként kicsi hurkok jelzik a szálláshelyeket - mondta Andreas Fingernagel.
A pihenőhelyeket különböző ábrák jelölik, attól függően, hogy azok milyen elszállásolást nyújtanak az utazóknak.
A Tabula Peutingeriana középpontjában Róma van, a birodalom fővárosát egy trónon ülő koronás alak jelzi. A városból számos út indul, közöttük a még ma is létező Via Appia és Via Aurelia.
A pergamentekercset a 12. vagy a 13. században készítették Németországban vagy Ausztriában. A Tabula Peutingeriana egy 5. században készült térkép másolata.
Andreas Fingernagel elmondta, hogy a római kori térképek jelentősen eltértek azoktól, amelyeket a középkorban készítettek.
A 12-13. századi térképek középpontjában nem Róma, hanem Jeruzsálem állt. Ráadásul nem a pihenőhelyeket, hanem a kereszténység szent helyeit tüntették fel azokon - tette hozzá.
A tekercs egyik korábbi tulajdonosáról, a német humanistáról, Konrad Peutingerről kapta a nevét.