A Yale Egyetem kutatói hat és tíz hónapos babákkal "kísérleteztek". A szülők ölében ülő csöppségeknek egy színes fából készült baba "erőlködését" kellett figyelniük, ahogy megpróbál felmászni egy hegyre - és nem sikerül neki.
Ezután mutattak nekik egy másik játékot, amelyik segített az elsőnek megmászni a hegyet, majd egy harmadik "szereplő" is megjelent, amelyik lelökte az elsőt a hegyről.
A babák újra meg újra a segítőkész játék után nyúltak - vagyis ez tetszett nekik a legjobban. Õt választotta a hathónaposok közül mind a 12 baba, és a 16 tízhónapos közül is 14 - számoltak be a vizsgálatról a Nature című lapban a kutatók, akik azt is bebizonyították, hogy a babák választását nem csupán az befolyásolta, milyen irányban mozogtak a játékok.
A kutatók bizonyítottnak látják, hogy a képességünk az emberek megítélésére biológiai adaptáció: egyetemes és velünk született. Kiley Hamlin kutató szerint evolúciós gyökerei vannak, hiszen vadászó-gyűjtögető őseink számára a túlélés függött attól, képesek-e különbséget tenni a segítőkész és a potyázó társak között.
"A közös vadászat, a zsákmány megosztása és az együttes harc az ellenség ellen hasznos a közösség egy-egy egyede számára, de csak akkor, ha ebből mindenki azonos arányban veszi ki a részét" - hangsúlyozta a kutató, aki úgy véli, hogy a képesség, amelynek révén viselkedése alapján értékeljük embertársainkat, lehet az alapja a morális fejlődésnek.