A világ több pontján fejlesztenek speciális robotokat, a munkához pedig szinte mindenhol a természetből lesik el az ötleteket.
Vannak, akik a pókokat, mások a kígyókat vizsgálják, megint mások a kutyáktól vagy a majmoktól lesnek el ötleteket, de olyan kutatók is akadnak, akik a rákokat és a rovarokat vizsgálják.
Mindezek segíthetnek megtervezni a robotok mozgását, a szerkezet irányítását és tájékozódását, együttműködését egy csoporttal.
A Brüsszeli Egyetem kutatói egy csótányformájú robotot terveztek, amely "élő társaival" is kapcsolatba lépett.
A szerkezetek külsőre nem hasonlítanak a csótányokhoz, de olyan kemikáliával vonták be őket, amely csótányszagot kölcsönzött nekik.
A legújabb konstrukciót már nem kell az ember által, távolról irányítani, így az "állat" jobban be tudott illeszkedni a csótányok társadalmába.
A robot egyes paramétereit sikerült úgy beállítani, hogy az ne csak arra legyen képes, hogy beférkőzzön a közösségbe, hanem arra is, hogy befolyásolja a csoport viselkedését.
A kutatók tehát eszközként használták a robotokat, hogy bizonyos mechanizmusokat előidézzenek az állatok társadalmában.
A robotkutatás egy másik újdonsága képes rugalmasan reagálni a körülötte történő változásokra.
A fejlesztés egy San Diego-i kutatóintézet egyik tudósának a nevéhez fűződik; Gerald Edelman csaknem 20 évet töltött azzal, hogy az emberi emberi agy működéséhez hasonló irányítású robotot készítsen.
Természetesen a neuronok és a közöttük lévő kapcsolatok száma a robotoknál sokkal kevesebb, mint az embernél, az általa létrehozott szerkezet mégis képes olyan funkciókra, amely az emberi agynak is sajátja, azaz képes az érzékelésre, és élményszerű memóriája van.