A Manchesteri Egyetem kutatói fosszíliákból megállapították, hogy a Velociraptorokhoz hasonló dinoszauruszok légzőrendszere hasonló volt a ma élő búvármadarakéhoz, például a pingvinéhez. Ez látta el a szervezetüket annyi oxigénnel, amely elegendő volt a préda üldözéséhez.
A kétlábú húsevők, a terapodák légzsákjai aprócska csontok segítségével működtek, amelyek mozgatták a mellkasukat. Ez megerősíti azokat a feltételezéseket, amelyek szerint a terapodák igen aktív állatok voltak, és viszonylag gyorsan voltak képesek futni.
Ebből alakult ki a madarak légzőrendszere, amely igen specializált. A futómadarak - például emuk - esetében a csontocskák rövidebbek, a repülő madaraknál közepesek, a leghosszabbak pedig a búvármadaraknál.
A manchesteri kutatók megvizsgálták a dinoszauruszok és a kihalt madarak - például az eddig ismert legkorábbi és legprimitívebb madár, az Archaeopteryx - maradványait, és összehasonlították a ma élő madarak csontvázával. Kiderült, hogy a dinoszauruszuk morfológiájukban leginkább a mai búvármadarakhoz hasonlítanak.