A kutatók egy homokkőhalom feltárásán dolgoztak a Fokföldön, amikor tengeri állatok maradványaira bukkantak fél méternyi üledékkel borítva, amely 164 ezer év alatt gyűlt össze.
A szakemberek tizenötféle gerinctelen tengeri állat megsütött maradványaira bukkant, ez pedig bizonyíték arra, hogy az ott élő emberek a tenger nyújtotta lehetőségeket is kihasználták, és nem csak a közvetlen környezetükben vadásztak.
A barlang, ahol a maradványokra a kutatók rábukkantak, ma nagyjából 15 méterre van a tengertől, abban az időben azonban, amelyből a fosszíliák származnak, több kilométer volt még a lakóhely és a víz között.
A legkorábbi emberfajok leginkább növényekkel táplálkoztak, bogyókkal, gumókkal, állatokat csak nagy ritkán tudtak elejteni, a tengeri élőlények ezért újdonságnak számítottak az étrendben. Állattartással mindössze néhány ezer éve foglalkozik az ember.
A tudósok okkermaradványokat is találtak a helyszínen: a lágy kőzet vas-oxidot tartalmaz, és többféle színben fordul elő.
A festékanyag használatának nyilván voltak gyakorlati okai is, a szakértők azonban biztosak abban, hogy az akkori emberek nem véletlenül választottak ki bizonyos színeket; ezek minden bizonnyal szimbolizáltak valamit.
Az emberi evolúciós folyamatban hatalmas előrelépést jelentett, hogy megjelent az absztrakt fogalomalkotás képessége: ez tette lehetővé végső soron a kifinomult nyelv és matematika használatát.