A díj azt a munkásságukat ismeri el, amellyel - az indoklás szerint - "lefektették a mechanizmustervezés elméletének alapjait".
A három kutató azt vizsgálta, miként lehet optimális mechanizmust találni bizonyos célok, például a társadalmi jólét vagy magánprofit elérésére.
Az Oroszországban született, 90 éves Hurwicz a valaha élt legidősebb Nobel-díj nyertes.
A Hurwicz által megalapozott, majd Maskin és Myerson által továbbfejlesztett elmélet alapján közgazdászok, kormányok és üzletemberek "megkülönböztethetik azokat a körülményeket, amelyek között a piacok jól működnek, azoktól a körülményektől, amelyek között nem működnek jól... Az elmélet nagyban növelte ilyen helyzetekben az optimális erőforrás-elhelyezés (allokáció) mechanizmusának megértését..., segít hatékony kereskedelmi mechanizmusok, szabályozási módszerek vagy szavazási eljárások meghatározásában. Manapság a mechanizmustervezési elmélet központi szerepet játszik a gazdaság és a politikatudomány számos területén" - olvasható a Svéd Királyi Tudományos Akadémia indoklásában.
Simonovics András, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének tanácsadója az MTI-nek elmondta: mechanizmustervezésnek nevezik, hogy egy kormány, vagy egy vállalat hogyan alakítsa ki a játékszabályokat olyan esetekben, amikor az állampolgárok vagy a beosztottak igazmondásához kétség férhet, tehát olyan mechanizmust amely igazmondásra készteti az érintetteket. Hangsúlyozta, hogy ez olyan absztrakt többlépcsős matematikai megoldás, amely az alkalmazott kutatásokban játszik jelentős szerepet.
Simonovics András elmondta azt is: Hurwicz még 1960-ban kezdte meg a téma kutatását. Eric S. Maskin, Hurwicz elméletének egyik továbbfejlesztője kollégája volt Kornai Jánosnak, a világhírű magyar közgazdásznak és tőle hallott a puha költségvetési korlát veszélyeiről, majd közösen egy részletes összefoglalót is megjelentettek a témában.