Eddig a szakemberek többsége úgy vélte, hogy a homo habilis - magyarul ügyes ember, nevét annak köszönheti, hogy először ez a faj készített kifinomult kőszerszámokat - a homo erectus őse volt. Utóbbi a homo sapiens felmenője, vagyis az elmélet értelmében egyenes út vezet a homo habilis-től a mai emberig.
A Turkana-tó közelében feltárt lelet - egy állkapocscsont - ugyanakkor kizárja ennek lehetőségét, mert korát mintegy 1,44 millió évben határozták meg, amely 200 ezer évvel későbbi az eddig ismert legfiatalabb homo habilis-fosszíliáknál.
Ez azt mutatja, hogy az ügyes ember több százezer évig együtt létezett a körülbelül 1,8 millió évvel ezelőtt megjelenő homo erectusszal, így nem lehetett annak őse. Rövid ideig tartó párhuzamos létezés összeegyeztethető lenne az elmélettel, ilyen hosszú ideig tartó azonban nem.
A felfedezés hatására a homo habilis kiesik a mai ember felmenői közül, és evolúciós zsákutcává minősül. A homo habilis és a homo erectus minden bizonnyal egy közös őstől származik, amely 2-3 millió évvel ezelőtt élt, de leletek még nem kerültek elő róla.
Õseink háremben éltek
A másik lelet - amelyről ugyancsak a Nature-ben számoltak be a kutatók - a homo erectus szexuális szokásairól árulkodik. A kivételes épségben megmaradt koponya egy felnőtt nőhöz tartozott mintegy 1,55 millió évvel ezelőtt, és messze a legkisebb, amelyet homo erectustól valaha is találtak.
Ez azt mutatja, hogy a homo erectusoknál hatalmas méretbeli különbségek fordultak elő, a férfiak sokkal nagyobbra nőttek a nőknél. Ez azokra a fajokra - például a ma élő gorillákra - jellemző, amelyek háremben élnek, ahol a domináns hímek monopolizálják a párosodás jogát.
A mai embernél - amelyre a szigorú monogámia és a poligámia közötti átmeneti viselkedés a jellemző - ez a méretbeli változatosság sokkal kisebb, a homo erectusok azonban a jelek szerint háremszerű csoportokban éltek.