Mike Hulme, az éghajlatváltozást kutató Tyndall Centre munkatársa a katasztrofális jövőről szóló médiaüzenetek hatásait vizsgálva azt tapasztalta, hogy az erős üzenetek nem ösztönzik cselekvésre az embereket, inkább apátiába döntik őket.
"Számos tudós, köztük nagyon neves kutatók is gyakran túlzásokba esnek, vagy legalábbis lezserül használják a tudományos nyelvet. Ez arra bátorítja a médiát, hogy a félelem és katasztrófa nyelvezetét használja, amikor tudományos jelentésekről számol be, még ha maguk a dokumentumok jóval visszafogottabban fogalmaznak is" - vázolta a probléma alapját a professzor.
Mike Hulme szerint a katasztrófa, apokalipszis, szörnyűség és a hasonló kifejezések gyakori használata miatt az emberek úgy érzik, semmit sem tehetnek a negatív folyamatok ellen, inkább elsiklanak fölötte.
A kutatók két csoport reakcióját hasonlította össze: az egyik szenzációvadász médiaüzeneteket kapott, a másik mérsékeltebben megfogalmazott információkat.
Az első csoportba tartozók válaszaiból kiderült, hogy úgy érzik: alig-alig tehetnek valamit, amivel befolyásolhatnák a Föld jövőjét.
A tudományos kommunikációról rendezett londoni konferencián részt vevő Mike Hulme szerint ez is bizonyítja, hogy az időjárás és éghajlat híreinek "hollywoodi stílusú" tálalása csak zűrzavart okoz az emberek fejében.