A Planktos környezetvédő szervezet tudósainak reményei szerint ezzel a módszerrel a természetesnél sokkal több plankton keletkezhet, ezáltal nagyságrendekkel több szén-dioxidot vonva ki a légkörből.
A szén-dioxid a legfontosabbnak tekintett üvegházhatású gáz, amelynek az emberi tevékenység miatti növekvő mennyisége a tudósok többsége szerint kulcsszerepet játszik az éghajlatváltozásban, a légkör felmelegedésében.
A Waterbird II nevű hajó személyzete néhány tonna vasport szór majd a tengerbe a Galapagos-szigetek, Tahiti és Dél-Amerika partjainál, továbbá a Csendes-óceán déli térségének más részein.
Noel Brown, az ENSZ környezetvédelmi programjának korábbi igazgatója szerint ez a program nagyon fontos annak felmérése szempontjából, hogy mennyire lehet számítani az óceánok szén-dioxid-felvevő képességére a klímaváltozás elleni küzdelemben.
Feleszik az állatok
Természetes körülmények között a planktonok az év egy bizonyos szakaszában indulnak robbanásszerű növekedésnek, a planktonvirágzás az űrből is látható. Ennek mértékét az ásványi anyagok, elsősorban a vas mennyisége szabályozza.
A módszer azonban nem bombabiztos, ugyanis ha a növényi (fito-) planktonok keletkezésüket követően nem süllyednek körülbelül 300 méteres mélységbe, akkor hamar áldozatul esnek a felszínen élő állati (zoo-) planktonoknak.
A korábbi, a mostaninál sokkal kisebb méretű kísérletek eredményei nem feltétlenül biztatók: a vaspor kiszórását követően valóban megsokszorozódott a fitoplanktonok száma, de nem sokkal ezután a zooplanktonok száma is hasonló növekedésnek indult, visszafogva előbbiek szén-dioxid-felvevő képességét.