George-ot, a Galápagos-szigeteki óriásteknőst 1971-ben találták meg Pinta szigetén, ahonnan a Charles Darwin kutatóintézetbe került. A feltételezhetően az 1920-as években világra jött teknőst sokáig faja, a Geochelone abingdoni utolsó képviselőjének tartották.
A teknős 35 éven át két nősténnyel osztotta meg lakhelyét, utódai azonban nem születtek. Igaz ugyan, hogy a nőstények nem is az ő fajához tartoztak.
Szenzációs hibrid
Kanadai kutatók szerint azonban nem biztos, hogy ez a különbség volt a kudarc oka: Isabela szigetén ugyanis olyan első generációs hibrid egyedet találtak, amelynek génállománya körülbelül 50 százalékban azonos George-éval.
A szakértők 89 isabelai teknős DNS-ét vetették össze egy adatbázisban szereplő mintákkal, amelyek között ott van George-é, és fajának másik három egyedéé, amelyek maradványait múzeumokban őrzik.
De hogy került oda?
A hibrid egyed George-hoz hasonlóan hím, így az utódnemzés kérdése nem oldódott meg, a további kutatások azonban választ adhatnak arra, vajon hogyan jöhetett világra egy ilyen teknős, hiszen a két sziget között nincs olyan tengeráramlat, amely a Pintáról Isabelára sodorhatná az állatokat.
"Ez elképesztő. Sosem gondoltuk volna, hogy ilyesmi megtörténhet" - mondta Henry Nicholls, aki megírta Magányos George történetét.
Ez a történet és a kutatás egy hozzá való pár után világhírűvé tette a teknőst: évente átlagosan 50 ezer ember érkezik a Charles Darwin kutatóintézetbe, hogy megcsodálja a páncélost.
Levadászták a nőstényeket
Az óriásteknős-populáció számának csökkenése a Pinta-szigeten minden bizonnyal a XVIII-XIX. századi, csendes-óceáni bálnavadászat miatt indult be.
A hajósok útjuk során szívesebben ejtették el a nőstény teknősöket, amelyeket maguk fogyasztottak el, mert kisebbek, így könnyebben tárolhatók voltak, és elkapni is könnyebb volt őket, amikor a partra vándoroltak, hogy lerakják tojásaikat, így a XX. század végére már csak hím teknősök maradtak Pintán.