A Grönland nyugati partjai mentén élő állatok az évnek ebben a szakaszában a jégtáblákon élvezik a téli napsütést, ám amikor a hőmérséklet emelkedik, a visszahúzódó jégtáblákkal együtt északra vándorolnak.
Pontos útvonaluk és nyári tartózkodási helyük sokáig a kutatók számára is rejtély maradt, éppen ezért szánták el magukat, hogy műholdas nyomkövető berendezésekkel látnak el legalább tíz állatot.
A szerkezeteket íjpuskával vagy szén-dioxidos puskával lövik a rozmárokra, amelyeknek az erőteljes módszer ellenére sem esik bántódásuk, köszönhetően a 2-4 centiméter vastag bőrüknek.
Az adó működésének egy-két hónapja alatt minden alkalommal jelt ad a műholdnak, amikor az állat a felszínre emelkedik a vízből, így kirajzolódik az útvonaluk, amelyet majd a BBC honlapjának olvasói is nyomon követhetnek.
Veszélyben vannak
A rozmárok hatalmasra, akár két tonnásra is nőhetnek, agyaruk hosszúsága pedig elérheti a 80 centimétert. Két alfajuk van: a Bering-szoros közelében élő csendes-óceáni, valamint az atlanti-óceáni. Egyesek szerint a Laptyev-tengeriek is külön alfajt alkotnak.
A hatalmas és a szárazföldön lassú állatok fennmaradását több veszély is fenyegeti. Noha egyes állományok hosszú ideje védettek, a grönlandi és kanadai partok mentén élőket ma is vadásszák agyarukért és húsukért, több szakértő szerint túlzott mértékben.
Egy másik veszély a táplálkozási helyeiket veszélyeztető potenciális olajkitermelés, az olajlobbi ugyanis számos olyan területre vetett szemet, amely létfontosságú az állatok életében.
Talán az előbbieknél is súlyosabb fenyegetés a klímaváltozás, a jég visszahúzódásával ugyanis eltűnhetnek a rozmárok pihenőhelyei, vagy a mélyebb tengerekre kényszerülnek, ahol nem tudnak táplálkozni.
Biológusok szerint ebből a szempontból a grönlandi rozmárok szerencsésebb helyzetben vannak, mert a szárazföld közelsége és a sekélyebb tengerek miatt kevésbé kiszolgáltatottak a jégnek.