A kutatók 4.500 ma élő emlősfaj átfogó családfáját készítették el, és arra a következtetésre jutottak, hogy az emlősök nem a dinoszauruszok kipusztulása után (65 millió éve), hanem jóval később, 56-34 millió éve, az eocén időszakban hajtották végre a legnagyobb evolúciós ugrásukat, ekkor váltak a Föld meghatározó állatcsoportjává.
A Nature-ben megjelent tanulmány szerint ennek legfontosabb oka a virágzó növények és az új rovarfajok megjelenése volt, amelyek bőséges táplálékforrást jelentettek az emlősöknek.
A tudósok azt is elképzelhetőnek tartják, hogy az éghajlat jelentős melegedése is segítette a szőrös, melegvérű állatok felemelkedését.
Nem stimmel
A kutatók ugyan hangsúlyozták, hogy céljuk nem a dinoszaurusz-elmélet megdöntése volt, eredményeik ugyanakkor nem egyeztethetők össze annak megállapításaival.
John Glittman, a Georgia Egyetem ökológiai intézetének vezetője elmondta: ha összevetik az őslényleleteket a családfák molekuláris bizonyítékaival, akkor kiderül, hogy nem stimmel az időzítés.
Az emlősök csak a dinoszauruszok kihalása után 10-15 millió évvel kerültek túlsúlyba.
A legtöbb ma élő emlős őse 85 millió éve jelent meg, és a tudósok két olyan időszakot találtak, ahol fejlődésük széttartóvá vált, az egyik a már említett eocén-kori, a másik pedig sokmillió évvel a dinók kipusztulása előtt történt.
A dinoszauruszok eltűnése után valóban volt egy kisebb ugrás az emlősök fejlődésében, de az akkor kialakult fajok közül csak kevésnek él ma is leszármazottja.