1940 nyarán és kora őszén az Egyesült Királyság kritikus helyzetben volt. Franciaország letette a fegyvert, a német légierő a brit reptereket, gyárakat és városokat bombázta, a tengeralattjárók pedig a hajókaravánokat tizedelték. A briteknek számolniuk kellett az invázió lehetőségével.
Mivel az országnak szüksége volt az Egyesült Államok ipari kapacitására, a kormány úgy döntött, hogy számos, háborús szempontból fontos találmány leírását átküldeti az óceán túlpartjára, hogy ott gyártásba vehessék azokat.
Augusztus 29-ének reggelén brit tudósok egy csoportja, Sir Henry Tizard vezetésével teljes titokban arra készült, hogy hajóra száll, a technikai vázlatokat tartalmazó irattáskával együtt.
Valószínűleg ez volt a háború legfontosabb szállítmánya: a táskában rakéták, robbanóanyagok, kompresszorok, tengeralattjáró-felderítő eszközök, tüzérségi iránymérők, öntömítő üzemanyagtartályok vázlatai és áramköri diagramjai voltak, valamint olyan ötletek, amelyeket később a sugárhajtómű és az atombomba megalkotásánál hasznosítottak.
Mind közül a legnagyobb kincs azonban az úgynevezett üreges magnetron prototípusa volt, amelyet néhány hónappal korábban alkotott meg John Randall és Henry Bolt. Ez a berendezés egy elektroncső, amely 10 centiméter hullámhosszúságú elektromágneses hullámot bocsátott ki.
Az üreges magnetron katonai alkalmazása rendkívül kecsegtető lehetőség volt, az addig használt, másfél méter hullámhosszúságú radar jelei ugyanis pontatlanok voltak, a berendezést pedig túl nagy mérete miatt nem lehetett a repülőgépek fedélzetére telepíteni.A táska felügyeletével Edward Bowent bízták meg, aki a hajóra menet London Euston vasútállomásán egy hordárnak adta oda a bőröndöt, amíg a többi csomagját összeszedi.
Miután ez sikerült, körülnézett - és kétségbe esett, nem látta ugyanis a hordárt, aki már a Liverpoolba tartó vonathoz sietett. A radarszakértőnek végül sikerült a táskát visszaszereznie, így az eljuthatott az Egyesült Államokba.
Az üreges magnetron prototípusa és leírása a Massachusettsi Technológiai Intézetbe (MIT) került, amelynek titkos laboratóriuma szeptemberben kezdett el vele foglalkozni, novemberben már sorozatgyártásba vehették, 1941-ben pedig már fedélzeti radarral látták el a brit és az amerikai légierő bombázóit.
Számos tudós szerint az üreges magnetron a második világháború legfontosabb találmánya, amely segített megfordítani a háború kimenetelét.
Nem mellékesen, a készülék rengeteg háztartásban is megtalálható, mint a mikrohullámú sütők legfontosabb része.