Õsi építmények maradványait fedeztek fel a föld alatt a régészek a legendás angol Salisbury-síkság közelében, Durrington Wallsban.
A lakóhelyek időszámításunk előtt 2600 és 2500 között épültek, ugyanabban az időszakban, amikor a Stonehenge. A régészek szerint éppen a hatalmas kőépítmény készítői laktak itt.
A nyolc házban, amelyeket a padlószintjükig ástak ki, ágyakat, komódokat és szekrényeket találtak a kutatók, és valószínű, hogy akadnak még lakhelyek a föld felszíne alatt, talán több mint száz.
A körülbelül öt négyzetméteres épületek fából készültek, a padlójuk agyagból készült, és központi helyen állt bennük a tűzhely.
Időszakos település
A Sheffieldi Egyetem kutatói szerint a település nem volt állandó, hiszen nem találtak a mindennapi élethez szükséges használati eszközöket: a Stonehenge és Durrington falu vallási központot alkothatott.
Az újkőkori környékbeliek a tél közepén érkeztek ide, és minden bizonnyal hatalmas lakomákat tartottak itt - ez a padlókra szórt állati csontokból derült ki -, amelyek főleg halotti rituálékhoz kapcsolódtak.
Saját körük volt
Durringtonnak is megvolt a maga "henge"-e: a fából készült rituális eseményekhez és csillagászati megfigyelésekhez használt kör maradványait 1967-ben fedezték fel.
Ez a henge és a híres Stonehenge egymás kiegészítői voltak: a stonehenge-i alakját a téli napforduló naplementéjéhez, míg a durringtonit a napfelkeltéjéhez igazítva tervezték. Ez is azt bizonyítja, hogy a falut csak télen használták.
Szent környék
Egy manchesteri régész a falutól nem messze két különálló, árkokkal és fakerítéssel körülvett épületet is talált, ezekben azonban - a többivel ellentétben - nem találtak hulladékot.
A szakértők feltételezése szerint a durringtoni házak az élet ünneplését szolgálták: halottaikat itt tették vízre, az Avon folyóra, útban a Stonehenge felé, amely aztán néhányuk végső nyughelye lett.
A Stonehenge, az akkori időkben a mai Nagy-Britannia legnagyobb temetője volt (körülbelül 250 holttestet hamvasztottak és temettek el itt).