Korábban a tudósok úgy vélték, hogy külső invázió vagy belső viszály vezetett a pusztuláshoz. Igaz, a források beszámoltak egy komoly aszályról és éhínségről, de ezek oka ismeretlen volt eddig.
A St. Andrews Egyetem és a velszi egyetem szakemberei először 2003-ban álltak elő az ókori klímaváltozás elméletével, amelyhez az etiópiai Tana-tó mélyén kerestek bizonyítékot.
Ez a tó táplálja a Kék Nílust, amely a szudáni Khartoumnál ömlik bele a Fehér Nílusba. A folyó vízhozamának kétharmadát a Kék Nílus hozza, így az évenkénti áradás leginkább az etióp hegység monszunesőiből táplálkozik.
A szakemberek a tófenék alá 25 méterre lefúrva 18 ezer évre visszamenőleg szereztek mintákat. A vizsgálatok során kiderült, hogy a tó nagyon könnyen áldozata lehetett egy esetleges klímaváltozásnak.
A globális felmelegedés hatására a vízszint drasztikusan lecsökkent, így a Kék Nílus vízellátása szinte megszűnt. Az egyiptomi gazdaság tönkrement, és kétszáz évig tartó, pusztító éhínség vette kezdetét.