Sheila Coulson, az oslói egyetem kutatója egy botswanai egyetemmel együttműködve a San busmanok eredetét kutatva bukkant a különleges szertartáshelyre.
A rituálét a Tsodilo-dombok északi oldalán található barlangban tartották, amely igen eldugott helyen fekszik, ezért 1990-ig még a régészek előtt is rejtve maradt.
A barlang egyik oldalán két festmény látható, a másik oldalán pedig egy óriáskígyó fejéhez hasonlító, hat méter hosszú és két méter magas kőszikla található 300-400, emberkéz alkotta bemetszéssel.
"Jól látható a kígyó szája és szeme. Valóban úgy néz ki, mint egy igazi piton. A besütő napfény játéka kígyóbőrhöz teszi hasonlatossá a kövön lévő bemetszéseket. Éjszaka a tűz fényénél pedig az az érzése támad az embernek, hogy a kígyó mozog"- mondja Sheila Coulson.
"Leleteink azt bizonyítják, hogy az emberek sokkal szervezettebbek voltak, és sokkal korábban birtokában voltak az absztrakt gondolkodás képességének, mint azt eddig gondoltuk. Az előkerült tárgyak azt sugallják, hogy Tsodilo környékét már csaknem 100 ezer év óta különleges helyként tisztelik" - mondja Sheila Coulson.
A sámán mindenkit átvert
A régésznő azt is észrevette, hogy a kőpiton mögött egy titkos kamra van. A bejárat környékét simára koptatták, ami arra utal, hogy azt az évek során többen is használták.
"A sámán, aki ma is fontos szerepet tölt be a San törzsben, elrejtőzhetett ebben a titkos kamrában. Innen jól beláthatta a barlang belsejét, miközben ő rejtve maradt. Ha innen beszélt, akkor úgy tűnhetett, hogy maga a piton szól az emberekhez. A sámán mindent az ellenőrzése alatt tartott. Egyszerűen tökéletes" - mondta a kutatónő.
A sámán el is tűnhetett a kamrából úgy, hogy egy résen át kimászott a hegyoldalra...