A középkori keresztes lovagok legtraumatikusabb élményeit a kor feljegyzései szerint azok az acélkardok jelentették, amelyeket a Szentföldet és környékét védő muszlim harcosok használtak.
Több krónikás is beszámol arról, hogy az arabok kardjai valósággal kettészelték a keresztes lovagok fegyverét.
A Nature című tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmány szerint az acéllapok olyan nanoméretű szénrudacskákat tartalmaztak, amelyek közepén cementitrudak húzódtak meg.
A német Technische Universität Dresden kutatói szerint a damaszkuszi acélkardok ily módon önélező fegyverekké váltak, mivel a csövecskék letörésével újabb és újabb érdes, aprófogú fűrészfelületek keletkeztek.
A damaszkuszi kardok ezért valójában nem is vágtak, hanem apró fogazatukkal elfűrészelték az útjukba kerülő tárgyakat.