A 30 méter hosszú, 400 tonnányi teher szállítására alkalmas ókori hajó roncsa a legnagyobb, amelyet eddig a Földközi-tengerben találtak.
A hajó maradványaira 2000-ben bukkantak rá, amikor egy horgony beleakadt az egyik agyagkorsóba.
A roncs jó állapotban van, és a régészek bánatára könnyen meg is közelíthető, hiszen közel van a parthoz és mindössze 25 méter mélyen hever. A bárka 60 százalékát most iszap borítja.
A roncs - felfedezésének 2000-es bejelentése után - a szuvenírvadászok célpontjává vált. A spanyol hatóságok kénytelen voltak acél ketrecet emelni köré, hogy megakadályozzák kifosztását.
A régészek feltételezése szerint a hajó egy viharban süllyedhetett el az első században, amikor Cadízból Rómába tartott. A kutatók úgy vélik, hogy a vihar ereje miatt került a parthoz ennyire közel a bárka.
"A legénység nem törődött a rakománnyal, a pénzzel; a part felé tartottak, hogy mentsék az életüket" - mondta Carles de Juan, a kutatócsoport társvezetője.
A kutatómunka - több éves előkészítés után - idén júliusban kezdődött, a leletek gazdagsága azonban minden várakozást túlszárnyalt.
"Tudtuk, hogy fontos leletre bukkantunk, de, hogy mennyire, arra csak most döbbentünk rá" - mondta Carles de Juan.
A roncson 1.500 kétfülű amforát, agyagkorsót találtak. A többi áru mellett több száz korsónyi garum maradványára is rábukkantak a méteres edényekben. Ez a pikáns, halvérből készült ízesítőszer a gazdag rómaiak kedvelt csemegéje volt.
A kutatók úgy gondolják, hogy a hajó ólomrudakat is szállított, amelyeket a vízvezetékek építésénél használtak fel, valamint vörösrezet, amely a bronz egyik alapanyaga.