Egészen mostanáig a Paranthropus robustus fogainak alakjából következtetve a tudósok úgy vélték: azért pusztult ki a korai emberfélék ezen csoportja, mert táplálkozása túl specifikus volt, és képtelen volt alkalmazkodni a környezet, és így a rendelkezésre álló élelem változásaihoz.
A dél-afrikai Swartkrans-ban talált négy Paranthropus-fog kémiai vizsgálata azonban azt mutatta: változatosan táplálkozott a faj. Szerepeltek az étrendjén gyümölcsök és csonthéjasok, sás, füvek, magvak, falevelek, gyökerek és gumós növények, és valószínűleg hús is.
Az angol-amerikai kutatócsoport, amely a Science című szaklapban jelentette meg vizsgálati eredményeit, arra is talált bizonyítékot, hogy évszakok szerint, illetve az éves csapadékmennyiségnek megfelelően is változott a Paranthropus robustus étrendje.
"Az emberfélék kihasználták a szavanna-környezetben az élelemfélék évszakok szerinti változását. Azt nem tudjuk megmondani, hogy dögevők voltak, vagy vadásztak, de lehetséges, hogy ettek húst" - mondta Thure Cerling, a Utahi-i Egyetem professzora.
{{keretes_cim}}
A Paranthropus robustus az Australopithecina ág Paranthropus nemébe tartozik (korábban Australopithecus robustusnak is nevezték, ami "robusztus déli majmot" jelent magyarul).
A mai emberhez vezető Homo nem megjelenése után tűnt fel, mintegy 2,5 millió évvel ezelőtt és körülbelül 1 millió éve halt ki. Leleteit több kelet-afrikai lelőhelyen megtalálták Etiópiától Ugandáig. A fajt 1938-ban írta le R. Broom.
Agytérfogatuk 500 cm³ körül lehetett, testtömegük pedig 40-80 kg között. Gorillaszerű lények lehettek: robusztus, majomszerű koponyával, erős állkapoccsal, amelyben hatalmas zápfogak ültek.
A koponyatetőn (talán csak a hímeknél) egy erőteljes, nyílirányban (saggitálisan) végigfutó taraj húzódott végig. Az antropológusok kihalt mellékágnak tartják, feltehetően a Paranthropus aethiopicusból fejlődött ki.
Egy elmélet szerint a Paranthropus-fajok a korai Homo erectus-ok túlzott vadászatának eshettek áldozatul.
(forrás: Wikipédia)